Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)

1992-03-01 / 1. szám

Szemészet, 129 (1992) 27-29

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye

A szemgolyó sorvadása.

Echográfiai tapasztalataink.

Lampé Zs., Kolozsvári L.

A szemgolyó sorvadásának klasszikus képe annyira jellemző, hogy a klinikai tünetek alapján a diagnózis legtöbbször könnyen felállítható. Az esetek egy részénél azonban az ultrahang-diagnosztika nagy segítséget nyújthat a folyamat kezdetének felismerésében és a már kialakult elváltozások megítélésében.

Kódszavak: szemgolyósorvadás, atrophia bulbi, phthisis bulbi, intraocularis csontképződés.

Shrinkage of the globe Our echographic experiences.

Although the clinical picture of the shrinkage of the globe can easily be recognised usually, sometimes the ultrasound diagnostics can be a great help in the early diagnosis, and in the follow up of the alterations.

Keywords: shrinkage of the globe, atrophia bulbi, phthisis bulbi, intraocular ossification.

A szemgolyó sorvadása egy jól meghatározott, az esetek döntő többségében a jellegzetes klinikai tünetek alapján könnyen felismerhető kórkép. (1. ábra) Néhány esetben azonban - különösen akkor, ha a típusos tünetek még nem jelentkeztek, vagy a vizsgálatot valamilyen egyéb tényező nehezíti - a folyamat korai felismerése nehézségekbe ütközhet. Vizsgálataink során arra kerestünk választ, hogyan nyújthat segítséget az ultrahangdiagnosztika a folyamat kezdetének felismerésében és a már kialakult elváltozások követésében, illetve megítélésében.

Anyag és módszertan

Klinikánkon 1985 óta 52 beteget vizsgáltunk szemgolyósorvadás gyanújával, illetve diagnózisával. A vizsgálatok során „A” és „B” módszert alkalmaztunk, kezdetben „Sonometrics Ocuscan DBR 400”, majd „CooperVision Digital В IV” készülék segítségével.

Betegeink között 34 esetben perforáló sérülés, 8 esetben uveitis, 7 esetben glaucoma, 3 esetben bulbus megnyitó műtét után jelentkeztek a szemgolyósorvadás tünetei. Legfiatalabb betegünk 4 éves, legidősebb 82 éves volt, átlagéletkor 37 év. A követési idő 2 hónap és 6 év között változott, átlag 13 hónap.

Eredményeink - megbeszélés

A szemgolyósorvadás jelenleg legjobban elfogadott felosztását Hogan és Zimmerman munkája alapján Yanhoffés Fine alkotta meg. (9, 10.) Ez magába foglalja a szemgolyósorvadás két legfontosabb stádiumának, az atrophia és a phthisis bulbinak definícióját is. (I. táblázat). Beosztásuk első csoportjába tartoznak a hegesedéssel nem járó sorvadások. Ebben a korai stádiumban túlnyomó többségben a fiziológiás állapotra jellemző bulbus méretekkel találkozunk, sőt sok esetben - például glaucomás

eredetű sorvadásoknál - az átlagosnál nagyobbakkal is. A második csoportba az atrophia bulbi képének megfelelő esetek kerültek. Ezek a hypotoniás, quadrált, átlagosnál kisebb bulbusok szövettani szerkezetüket még megtartják.

Meg kell jegyeznünk, hogy a klinikai gyakorlatban erre az állapotra a phthisis bulbi diagnózist alkalmazzuk, holott a phthisis egyik fő kritériuma, a szöveti dezorganizáció még nincs jelen. Ez a hegesedés kísérőjeként, majd a szemgolyó sorvadásának harmadik stádiumában jelenik meg, míg a negyedik stádiumba tartozó eseteket az intraocularis csontképződés és mészlerakódás is jellemzi. E két utóbbi csoport esetén beszélhetünk szövettanilag is phthisis bulbiról.

1. ábra: A szemgolyósorvadás klasszikus klinikai képe.

I. táblázat:

A szemgolyósorvadás stádiumainak beosztása (Yanoff és Fine, 1982)

I. Hegesedéssel nem járó sorvadások.

II. Hegesedéssel járó sorvadások (atrophia bulbi).

III. Hegesedéssel és szöveti dezorganizációval járó sorvadások.

IV. III + intraocularis csontképződés.

Az echográfia A-képeljárásának alkalmazásával a biometriailag jól jellemezhető adatok - például a tengelyhossz - vizsgálhatók. A szemgolyó degeneratív sorvadásának első jele lehet a tengelyhossz megrövidülése. (2. ábra) Ilyenkor az egymást követő vizsgálatok alkalmával talált egyre rövidebb tengelyhossz nemcsak a korai diagnózis felállítását segíti, de egyben lehetőséget is nyújt a hasonló klinikai képben jelentkező stacioner betegségek, pl. microphthalmus elkülönítésében is. (5.) Freyler a tengelyhossz rövidülése esetén óv a bulbusmegnyitó műtétektől, mert ez a sorvadás folyamatának felgyorsulását eredményezheti. (2.)

A B-képeljárással a tengelyhossz megrövidülésén kívül következtethetünk egy másik korán jelentkező tünetre, a hypotoniára és következményeire is. A vizsgálat során a bulbusra kifejtett enyhe nyomás hatására a hossztengely rövidülni, a függőleges tengely megnyúlni látszik. (4, 8.) A hypotonia gyakori következménye a kisfokú papilla oedema - 3. ábra -, majd később a sclera és a chorioretinalis réteg megvastagodása, melynek következtében a két réteg egymástól jól elkülöníthetővé válik. (4. ábra)

Zivojnovic nagy szerepet tulajdonít a korai tüneteknek, melyek segítenek a folyamat kezdetének mihamarabbi felismerésében. Véleménye szerint a hypotoniás szemek szilikonnal történő feltöltése - normotoniássá tétele - a progressziót lassíthatja-