Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)

1992-03-01 / 1. szám

26 Szemészet, 129 (1992)

Megbeszélés

Eredményeink szerint 1982 és 1991 között szignifikánsan csökkent a szürkehályog műtétre került betegek életkora, illetve mindkét nemben folyamatosan növekedett a relatíve fiatal (60 év alatt) egyének részaránya. Az átlagos életkorgörbén (1. ábra) egy lassú, folyamatos csökkenő periódus után (1982-1987) 1988-tól egy megtöretés észlelhető és a csökkenő tendencia kifejezettebbé vált. Ugyanakkor 1991-ben adataink szerint csak a férfipopuláció átlagéletkora csökkent tovább, a nők esetében ez az érték az előző évek (1988-1989) átlagához közelít. A fiatalabb betegcsoport számának növekedése (2. ábra) különösen a férfiak esetében fokozottan felveti a további munkaképességgel kapcsolatos egyéb problémákat (táppénz, társadalombiztosítás) .

Felmerül a kérdés, hogy vajon mi okozhatta ezeket az eltéréseket? A kóroktan valószínűleg multikauzális és legalábbis részben a megváltozott műtéti technikának, illetve különböző környezeti tényezőknek tudható be. A kataraktaműtét indikációja klinikánkon folyamatosan változott az elmúlt évtizedben. Az évek során mind teljesebbé váló mikrosebészeti módszerek alkalmazásával mód nyílt a beavatkozások elvégzésének idejét előbbre hozni. A beteg kérését, általános állapotát, munkahelyi körülményeit figyelembe véve a műtétek elvégzésének időpontja megváltozott. Jóval hamarabb kerülhetett sor a lencseextrakcióra, mint az előző években. Ez a tendencia az extrakapszuláris lencseextrakciót követő hátsócsarnok lencsebeültetés kapcsán különleges hangsúlyt kapott. A beteg kérését külön figyelembe véve határozhattuk meg a kataraktaműtét időpontját. A műtéti indikáció változása azonban nem magyarázza meg teljes mértékben az átlagéletkor ilyen nagy mértékű eltolódását a fiatalabb életkor felé. Konkrétan arról van szó, hogy a szürkehályog kialakulása fiatalabb életkorban indul meg és emiatt a műtét is eltolódik a jóval fiatalabb életkor felé. így az életkor eltolódási tendenciát nem a hamarabb elvégzett sebészi beavatkozás magyarázza, hanem az alapfelvetésünk, mely szerint az utóbbi években a szürkehályog megjelenése lassan a középkorú emberek betegsége lesz.

Elképzelésünk szerint az előidéző okok között lényeges szerepe lehet a fokozott légszennyezésnek (nagyvárosi szmog, dohányzás), a növekvő gyógyszerfogyasztásnak (vegyszerek, xenobiotikumok), melyek egyre erősebben terhelik a lencse detoxikációs rendszereit. Újabban több gyógyszeres készítményről (nifedipin, spironolakton) derült ki, hogy kataraktogén és meggyorsítja a szürkehályog kialakulását (7). Ugyanakkor ezen tényezők mellett sajnos valószínűsíthető az emelkedett UV és háttérsugárzásnak a kóroki szerepe is. Az általunk megfigyelt életkorcsökkenés 1988-tól felgyorsulni látszik, ami egyértelműen támogatja az esetleges lassú sugárkárosodás kauzális lehetőségét.

A humán lencse nagyfokú sugárérzékenységét már korábban megfigyelték atomkatasztrófákat (10) és elhúzódó kis dózisú sugárterheléseket követően (1,8). Kandori (10) megfigyelései szerint a fiatalabb korú egyének fogékonyabbak az ionizáló sugárzások okozta lencsekárosodásokra. Tekintettel a lencse nagyfokú sugárérzékenységére, különböző kísérleti állatokban a sugárkataraktákat kiterjedten használják a lencsekutatásban

(9). Az ionizáló sugárzások kifejezett kataraktogén hatását részben azzal magyarázzák, hogy vizes rendszerekben a víz radiolízise következtében másodlagosan aktív szabad gyökök és peroxidok keletkeznek, mely vegyületeknek, mint oxidánsoknak a lencsét károsító hatása közismert (11-13,15). A sugárhatás a lencse germinális epitel sejtjeiben, az equatoriális részen fejti ki káros hatását, meggyorsítja a hiányos sejtosztódást. Az így keletkezett lencserostok azonban elongacióra alig képesek, vacuolizálódnak. Végül megduzzad a kéreg és kialakulnak a tok alatti homályok (14).

Az általunk leírt megfigyelések riasztónak tűnnek, ezért mindenképpen felvetik az egészségesebb életmód és környezet kialakításának szükségességét. Felvetik továbbá a fokozott szemészeti gondozás és ellenőrzés jelentőségét, valamint egyértelműen arra utalnak, hogy fokozni kell a katarakta kutatásával kapcsolatos erőfeszítéseket.

Irodalom

1. Duke-Elder S: System of ophthalmology Vol. XIV (Injuries Part 2) p985, Henry Kimpton, London, (1972). 2. Facskó A., Édes/., SziklaiI: A humán lencsefehérjék összetételének változása az öregkori szürkehályog progrediálása során. Szemészet 117, 79 (1980). 3. Facskó A, Édes I: Lipid peroxidation and reduced glutathione contents in cataractous human lenses. In: Oxygen free radicals and tissue injury (Ed.: Matkovics B., Boda D., Kalasz H.), Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, Hungary, 85 (1987). 4. Facskó A, Édes I: A glutation-anyagcsere vizsgálata normál és kataraktás lencsékben. Szemészet 124, 57 (1987). 5. Facskó A, Édes I: Lipid peroxidáció normál és kataraktás lencsékben. Szemészet 124, 205 (1987). 6. Fehér I: Experience in Hungary on the radiological consequences of the Chernobyl accident. Environment International. 14,113 (1988). 7. FlardingJJ, Heyningen RV: Drugs, including alcohol, that act as risk factors for cataract, and possible protection against cataract by aspirin-like analgesics and cyclopenthiazide. Br. J. Ophthalmol. 72,809(1988). 8. Hayes BP, Fisher RF: Influence of a prolonged period of low-dosage x-rays on the optic and ultrastructural appearances of cataract of the human lens. Br. J. Ophthalmol. 63, 457 (1979). 9. Holsclaw DS, Merriam GR Jr., Medvedovsky C, Rothstein H, Worgul BV: Stationary radiation cataracts: an animal model. Exp. Eye Res. 48, 385 (1989). 10. Kandori F, Masuda Y: Statistical observations of atombomb cataracts. Am. J. Ophthalmol. 42,212 (1956). 11. Spector A, Garner WH: Hydrogen peroxide and human cataract. Exp. Eye Res. 33, 673 (1981). 12. Spector A, Huang RRC, Wang GM: The effect of H202 on lens epithelial cell glutathione. Curr. Eye Res. 4,1289 (1985). 13. Spector A, Huang RRC, Wang GM, Schmidt C, Yan GZ, Chifflet S: Does elevated glutathione protect the cell from H202 insult? Exp. Eye Res. 45, 453 (1987). 14. Spencer WH: Ophthalmic pathology Vol. I. p. 466, Saunders, Philadelphia, (1985). 15. ZiglerJS, Lucas VA, DuXY: Rhesus monkey lens as an in vitro model for studying oxidative stress. Invest. Ophthalmol. 30, 2196 (1989).

Cím: Dr. Facskó Andrea 6701 Szeged, Pf. 407.

Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinika