Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)

1992-12-01 / 4. szám

116 Szemészet, 129 (1992) adatot kell beírni. így az adatbevitel gyors és biztonságos, to­vábbá pedig lehetőséget nyújt bármilyen feltételrendszer sze­rinti kigyűjtésre további statisztikai feldolgozás céljából. 1. ábra: Az ambuláns betegnyilvántartó és -követő rendszer logikai vázlata. Sok orvosi munkát emésztett föl a helpmenük tartalmának helyes kialakítása, különösen a diagnózisokat (BNO) és a be­avatkozásokat (WHO) tartalmazó help listák elkészítése. A le­hetséges többezer diagnózist kétszintű helpben helyeztük el. Ez úgy működik, hogy az első lapon a diagnosztikus csoportot kell kiválasztani, és azután abba belépve lehet a konkrét diagnózist kikeresni egy abc sorrendű második helplistából. A 2. ábra két­szintű helpre mutat példát. Alt. adatok »Anamnézis Státusz Műtétek ANAMNÉZIS Panasz:.....................—> Kiszűrték: Tünet fenáll: Családban van szembetegség: Öröklődés: z________ PANASZ HKp 1 Dlplóple Fejfájás KANCSAL Hunyorog Befelé táró jobb szem Kóros fejtsrtá Közelről Ir, ol Felfelé téré jobb szem Kőzetről nézi Felfelé téré bal szem Pislogás Kifelé téró jobb szem Szemtekerge Kifelé téré bal szem Egyéb Lefelé téré jobb szem Lefelé téré bal szem / 2. ábra: A kétszintű help példája. Az anamnesztikus adatok bevitelénél az első kérdés a panaszra vonatkozik. Az első helplistából (bal oldali keret) maximálisan 5 tétel kiválasztására van lehetőség. A „kancsal” tünetnél egy második helplista behívásával (jobb oldali keret) lehet pontosítani a panaszt. A számítógépesített ambuláns betegadat-nyilvántartás mun­kamenete klinikánkon a következő. A beteg megérkezése után az ambulancián dolgozó adminisztrátornál jelentkezik, aki min­den új beteg esetén felveszi és a számítógépbe beírja a beteg ál­talános adatait (1. ábra). Ez új beteg esetén 15 kérdés megvála­szolását jelenti. Ha viszont a beteg már szerepel a számítógépes nyilvántartásban (visszatérő beteg), akkor csak a korábban be­vitt adatok előkeresése és az esetleges változások átírása szük­séges. Az általános adatok bevitele vagy előhívása utáni máso­dik lépés az orvosi adatok rögzítése. Ez történhet interaktív módon a beteg vizsgálatával párhuzamosan, vagy pedig utóla­gosan. Ezeket az adatokat az orvos, asszisztens vagy orvosírnok viszi be a számítógépbe. Visszatérő beteg esetén az előző vizs­­gálat(ok) eredményei a képernyőn megtekinthetők. Az adatbe­vitel után nyomtathatók a szükséges dokumentumok a beteg ré­szére, illetve, biztonsági szempontból, a párhuzamos papíron való tárolás céljából. Megbeszélés A számítástechnika és a számítógépek megjelenése a szemé­szetben nem új jelenség, de csak az elmúlt években kezd alkal­mazásuk általánossá válni (14). Az I. táblázatban felsoroltuk a számítógépek szemészetben való fontosabb alkalmazási terüle­teit. Németországban 1991 végén a szemészeti magánrendelé­sek 20%-ában működött számítógép, és évi 12-15%-os bővü­léssel számolnak az elkövetkezendő években (9). Hazánkban a szemészeti osztályokon, szak- és magánrendeléseken néhány helyen már alkalmaznak számítógépet a betegadatok nyilván­tartására, és egyre több helyen tervezik ambuláns vagy osztá­lyos számítógépes nyilvántartás bevezetését a közeli jövőben. A betegnyilvántartó és -követő programokkal szemben tá­masztott főbb követelmények: tartalmazza a beteg azonosító adatait, a megjelenés körülményeit, az elvégzett vizsgálatokat és beavatkozásokat, azok eredményeit, illetve lefolyását és a diagnózis(oka)t. Feltétlenül szükség van a régi adatok gyors elérhetőségére összehasonlítás céljából. Emellett igen fontos a biztonságos adattárolás, adatvédelem és az adatok utólagos megváltoztathatatlansága. Mindez úgy kell megvalósuljon, hogy a számítógépesítés során az adminisztratív munka köny­­nyebbé, gyorsabbá és hatékonyabbá váljon. Természetesen eh­hez - még a tervezés időszakában - szükséges a munkamenet logikájának alapos átgondolása, átértékelése és racionalizálá­sa. Külön tervet kell kidolgozni a dolgozók oktatása és a prog­ram (fokozatos) bevezetése tekintetében. Ha ez nem biztosít kellő adaptációs időt és megfelelően nyugodt körülményeket, akkor a kezdeményezés könnyen elbukhat a leendő alkalmazók ellenállásán. A program képernyőinek felépítése és tartalma a szakmai munkamenet fázisait kell kövesse. Nagyon fontos, hogy a kép­ernyőkön feltett kérdések és a helpmenükben felajánlott vá­laszlehetőségek teljesen lefedjék az alkalmazók (orvos, orvosír­nok) igényeit, és alkalmazkodjanak az intézetben megszokott nomenklatúrához. Ez is lehet a magyarázata annak, hogy kü­lönböző intézetekben eltérő listákat fejlesztettek ki (13,17). A program fejlesztésében részt vevő orvosok számára a legnehe­zebb szakmai munkát éppen a munkamenet megfelelő kialakí­tása és a helpmenük tartalmának meghatározása jelenti. Klinikánkon az elmúlt években kilenc személyi számítógép­ből álló lokális hálózatot építettünk ki, amely kapcsolódik az egyetemi központon keresztül az egyetemi, valamint az orszá­gos és nemzetközi hálózatokhoz is. Az egyetemi hálózat szol­gáltatásai: levelezés az intézetek között, laboreredmények to­vábbítása. A szemészeti klinikán kiépített lokális hálózat mun­kaállomásai a következők: betegfelvételi iroda (server+3 gép), általános és szakambulanciák (3 gép), osztály (1 gép), titkárság (1 gép). A serverre telepített programok és adatbázisok bár­mely gépről elérhetők, ha a kezelő ismeri a megfelelő jogosult­ságot nyújtó kódot. Mivel az alkalmazott programok különbö­ző forrásból származnak, ezért közöttük és adatbázisaik között nincsen átjárhatóság az alkalmazói szinten. így például az am­buláns, és a bentfekvő betegadat-nyilvántartás klinikánkon egymástól függetlenül zajlik. Ez sajnos fölösleges ismételt adat­

Next

/
Thumbnails
Contents