Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)

1992-09-01 / 3. szám

Szemészet, 129 (1992) 89

5. ábra: Más megvilágításban az üvegtesti határhártya élesebben rajzolódik ki. de a részletek jó része elveszik.

6. ábra: Az omega redő területe ugyanilyen megvilágításban.

7. ábra: Az inkomplett rhegmatogén hátsó üvegtesti leválás számítógépes rekonstrukciós vázlata. Hátulnézet. Az üvegtesti gél felső fele összeesett. A hátsó felszín függőleges irányú kiemelkedése az omega redő. Nevét vízszintes irányban megfigyelhető omega alakú keresztmetszetéről kapta. Az áttekinthetőség kedvéért a gél hátsó herniáját nem ábrázoltuk.

Megbeszélés

A hátsó üvegtesti leválás klasszifikálása nem tekinthető egységesnek az irodalomban (5,9). Bár Eisner már több, mint húsz éve leírta a fenti csoportosítást (4), e beosztás alkalmazása még nem általános. Mindennapi munkánk során rendkívül hasznosnak találtuk a hátsó üvegtesti leválás rhegmatogén és arrhegmatogén formájának elkülönítését. Ez jelentősen megkönnyíti a különben igen bonyolult üvegtesti struktúrák közötti eligazodást, megfelelő támpontot ad a jó és bizonytalan prognózisú formák differenciálásához. A rhegmatogén hátsó üvegtesti leválás inkomplett formáinak tanulmányozása során néhány, az irodalomban korábban nem szereplő részletre bukkantunk.

1. Bár a hátsó üvegtesti határhártya omega alakú redői általában függőleges lefutásúak, néhány esetben találtunk ferde lefutású redőt is.

2. A redők az üvegtesti bázis közelében legtöbbször ellapulnak, sőt eltűnnek, ezért ellentétben Eisner megállapításával

(5), az üvegtesti bázis közvetlen környezetének vizsgálata nem elég a vitreoretinális tractiók kizárására. A redők bármelyik fajtája kapcsolódhat patkó alakú szakadáshoz, néha egyéb retinális elváltozáshoz: régi chorioretinitises heghez, pars plana cystához.

3. A hátsó határhártya redői azonban nem minden esetben kapcsolódnak retinális elváltozáshoz. Többségük több hónapos követési idő után sem okoz retinaszakadást.

4. Az omega alakú redők két csoportba sorolhatók: egy részük vékony, szabályos lefutású, állománya tömör gél, más részük kevésbé szabályos, helyenként vékonyabb, máshol vastagabb, belsejében a gél elfolyósodott. A második típust néha nehéz felismerni, a redő igen széles, vaskos, szabálytalan lehet.