Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)
1992-03-01 / 1. szám
Szemészet, 129 (1992) 9 nimal time difference” a legrövidebb áramlási utat, a papilla közeli rövid ágak keringését vizsgálja. A mért idő a mérés helyétől és a vizsgáló rendszer érzékenységétől függően tanulmányonként igen eltérő [12,14, 28], információs értékét rossz technikai reprodukálhatósága is rontja [14]. Vizsgálataink alapján a görbe ascendáló szárának 10%-ánál mért PiT is nagy devianciát mutat. A „half maximal time” (az aszcendáló szár I=Imax50% intenzitású görbepontja által meghatározott idő) [14, 23] és a „mean rise time=MRT” (a görbe ascendáló szárának középideje) segítségével számolt cirkulációs idők feltehetően a macula közeli érrendszer (nasalisan a maculának megfelelő terület) keringését reprezentálják [14]. Koyama vizsgálatai alapján [14] a görbék aszcendáló szárának felső felén mért cirkulációs idők jobban reprodukálhatók. Ezt a megfigyelést az általunk vizsgált P2T reprodukálhatósága is igazolja. A „to peak time=TPT” (a maximális intenzitásértékhez tartozó idő) [14, 23] computerizált technikákkal való meghatározását az 1,5 secundumon át tartó csúcsi szakasz miatt véletlenszerűnek tartjuk, ezért mi a P2 és P3 pontok közötti félidőt vizsgáltuk. A vénás görbe descendáló szakasza a kiterjedtebb, távoli kapilláris ágyakat passzáló, illetve esetenként a szegmentumok közötti anasztomózisok révén [2,13] a másik artériaág felől jövő fluoreszceint jelzi. Ez az elnyúló bólus a vénás főágba visszaérkezve a rövidebb ágakból jövő, ekkor már kevesebb fluoreszceint tartalmazó vérrel keveredve felhígul. Az intenzitás mindaddig csökken, míg a recirkulációval újabb fluoreszcein mennyiség nem érkezik. A recirkuláció meghiúsítja a távoli periféria valós átáramlási idejének meghatározását. A „mean circulation time” (a görbe alatti terület középpontja) elvileg a retinális szegmentum keringésének csaknem egészét jellemzi. A módszer hiányossága azonban, hogy a görbe alatti terület kiszámításához a leszálló szakaszt a recirkuláció zavaró hatása miatt egy egyenessel [2, 7, 10, 20]. vagy log.-normál görbeívvel [3, 14, 26, 27] modellálja, vagyis nem valós adatokkal számol. Kis mennyiségű fluoreszcein gyors injekciójával egészséges keringés mellett a dilúciós görbe deszcendáló szakaszának mintegy 60-70% -a regisztrálható a recirkuláció előtt. Ezt figyelembe véve módosítottuk a „line of gravity” (a görbe alatti terület súlyvonala) módszert [29]. Az I>Imax50% pontok által alkotott görbe alatti területrész súlyvonalával számítottuk ki a cirkulációs időket. Vizsgálataink alapján ez a módszer bizonyult technikailag és intraindividuálisan a legjobban reprodukálhatónak. Ennek oka az, hogy az így számolt AVDT-t a görbe valamennyi Imax 50% feletti pontja befolyásolja, és így az egy-egy ponton észlelt mérési pontatlanság okozta ingadozás kiegyenlítődik. A módszer további előnye, hogy a macula és a közepes periféria keringését jellemzi, mely vaskuláris betegségekben a leginkább érintett. Elméleti megfontolásaink és Eberli klinikai megfigyelései alapján [3] a lassú retinális keringés a vénás görbe deszcendáló szárának elnyújtottságát okozza, míg az aszcendáló szár lefutását alig befolyásolja^. ábra). Ez az állapot quantitative legjobban azLGT50 módszerrel jellemezhető. Eredményeinket összegezve úgy véljük, hogy az SLO-digitális képanalizáló rendszer jó mérési pontossága révén alkalmas a retinális keringés quantitativ vizsgálatára fluoreszcein festékdilúciós módszerrel. Az eltérő matematikai módszerekkel számolt cirkulációs időket összehasonlítva az LGT50-t tartjuk a legjobban reprodukálhatónak. Alkalmazását klinikai információs értéke miatt is javasoljuk. További vizsgálatok szükségesek az LGT50 normálértékeinek meghatározásához egészséges egyénekben. Vizsgálni kell továbbá az LGT50 módszer szenzitivitását patológiás állapotok jellemzésére. 7. ábra: Az artériás görbe alakja a kisvérkör, artéria carotis, artéria ophthalmica keringésétől függ. A vénás görbe különböző szakaszai a retinális szegmentum eltérő területeinek vérátáramlását jellemzik. 8. ábra: A maculatájat és a közepes perifériát érintő lassú retinális keringés a vénás dilúciós görbe lelapulását, descendáló szakaszának elnyújtottságát okozza, míg az aszcendáló szár alakját alig befolyásolja. Irodalom 1. Ben-Sira I, Riva CE: Fluorophotometric recording of fluorescein dilucion curves in human retinal vessels. Invest Ophthalmol 12, 310 (1973). 2. Bulpitt CJ, Dollery CT: Estimation of retinal blood flow by measurement of the mean circulation time. Cardiovasc Res 5, 406 (1971). 3. Eberli B, Riva CE, Feke GT: Mean circulation time of fluorescein in retinal vascular segments. Arch Ophthalmol 97, 145 (1979). 4. Evans PY, Shimizu K, Limaye S, Deglin E: Fluorescein cineangiography of the optic nerve head. Trans Am Acad Ophthalmol Otolaryngol 77, 260 (1973). 5. Fonda S, Bagolini B: Relative photometric measurements of retinal circulation (dromofluorograms). Arch Ophthalmol 95, 302 (1977). 6. Gabel VP, Birngruber R, Nasemann JE: Fluorescein angiography with the scanning laser ophthalmoscope (SLO) Lasers and Light in Ophthalmol 2, 35 (1988). 7. Hamilton WF, Moore JW, Kinsman JM, Spuriing RG: Simultaneous determination of the pulmonary and systemic circulation times in man and of a figure related to the cardiac output. Am J Physiol 84, 338 (1928). 8. van Heuven WAJ, Schaffer ChA, Mehu M: The use of low light level television in fundus imaging. Mod Probl. Ophthalmol 9,9 (1971). 9. van Heuven WAJ, Malik AB, Schaffer CA, Cohen D, Mehu M: Retinal blood flow derived from dye dilution curves. Arch Ophthalmol 95, 297 (1977). 10. HickamJB, Frayser R: A photographic method for measuring the mean retinal circulation time using fluorescein. Invest Ophthalmol 4, 876 (1965). 11. Hill DW: The William Mackenzie Centenary Symposium on The Ocular
