Szemészet, 1991 (128. évfolyam, 1-4. szám)
1991-03-01 / 1. szám
8 Szemészet naponként, összesen 6 ízben beadott 0,05 ml 0,1%-os tejsavoldat 16 szem közül 8-ban praeretinalis érproliferációt okozott (Imre, 1964). Ez volt az első kísérletem ebben a témakörben és tudomásom van róla, hogy Ashtonnak nem sikerült ezt a kísérletet megismételni (Ashtont idézi Graymore és Brown, 1965). Igaz, hogy ő csak 2 vagy 3 macskakölyköt használt, és eredeti kísérleteimben is csak a szemek 50%-ában támadt érproliferáció. Nehéz volt ugyanis az ismételt injekciók után a retina közelébe és lehetőleg ugyanarra a helyre injiciálni a tejsavoldatot. Később azonban Deem, Futterman és Kalina (1974), valamint Cunha-Vaz (1978) egyetlen intravitreális tejsavinjekció után a retina venuláiban endothel proliferációt, az érújdonképződés első lépését figyelték meg. De mert ezt Deem és mtsai megtalálták a hátsó lencsetok megsértése után is, ezért megvizsgáltuk nyúlszemek üvegtestének tejsavtartalmát a hátsó lencsetok megsértése után. Az üvegtest tejsav-koncentrációja szignifikánsan magasabb volt a lencse megsértése után (Imre és Pálfalvi, 1977; VI. táblázat), ami elsősorban a lencse anaerob anyagcseréjére vezethető vissza. A corneába két ízben befecskendezett 0,05 ml 0,1%-os tejsavoldat is szignifikánsan hosszabb ereződést okozott, mint más, azonos grammszázalékú oldatok (VII. táblázat, Imre, 1966). Ha ebben a kísérletben molaris oldatokat használtam volna, a különbségek minden bizonnyal még nagyobbak lennének. A szervezetben előforduló L-laktát szignifikánsan kifejezettebb ereződést okoz, mint a szervezetidegen D-laktát. Nyúlcorneákba két ízben injiciáltuk az L,- illetve D-tejsav lithium sójának oldatát. Az így kiváltott ereződés hosszát a VIII. táblázat tünteti fel (Imre, 1969). 4. Nem ereződő tartós corneaduzzadás eseteiben a cornea tejsav-koncentrációja fiziológiásnál alacsonyabb. A corneaereződés egyik fontos feltétele a cornea duzzadása (Cogan, 1949). Mégsem ereződik minden duzzadt cornea. Ilyen tartósan nem ereződő corneaduzzadás van a Fuchs-féle cornea dystrophiában. Ilyen nem ereződő tartós corneaduzzadást úgy sikerült létrehoznunk, hogy nyúlszemek elülső csarnokát szilikonolajjal töltöttük fel. Két héttel a szilikonolajjal való feltöltés után kivágtuk a szilikonolajjal érintkező érmentes, duzzadt corneákat, és homogenizálásuk után meghatároztuk a tejsav-koncentrációt, ami szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontroli-szemekben (IX. táblázat, Imre és Pál, 1968). Emberi, érmentes bullosus keratopathia 2 keratoplastikára került esetében is a fiziológiásnál alacsonyabb tejsav-koncentrációt találtunk. 5. Tejsav hatására fokozódik az érendothel sejtek in vitro proliferációja és thymidin felvétele. Körülbelül 20 éve ismert, hogy a tejsav a fibroblastokat in vitro aktiválja (Castor és Yuron, 1969; Comstock és Udenfriend, 1970; Kittlick és Neupert, 1972). Mi érendothel sejtkultúrákon vizsgáltuk meg a tejsav hatását. A tejsav KI 2 M/L koncentrációban toxikus volt az endothel sejtekre, 1СГ3 M/L koncentrációban szignifikánsan fokozta proliferációjukat, míg 10"4 M/L koncentrációban hatástalan volt (X. táblázat, Imre, 1987). Megvizsgáltuk érendothel sejtkultúrákon a tejsav hatását a thymidin-felvételre is. 24 órás tenyésztés után 10_3-10“5 M/L koncentrációjú tejsavat adtunk 5-5 kultúrához és egyidejűleg 3H-Thymidint 2 uCi/ml koncentrációban. 4, 6, 24, 48 és 72 órával e kezelés után meghatároztuk e sejtek thymidin-aktivitását a Beckman-féle folyadék scintillátor spectrometerrel. 4 és 6 óra után a tejsav 1 (Г3 és HL4 M/L koncentrációban fokozta a thymidin beépülését a sejtekbe. 48 óra után a kontrollsejtek stationer fázisban voltak, de a thymidin-felvétel a tejsav hatására tovább fokozódott (1. ábra, Imre és Csonka, 1989). Az öt pontba foglalt vizsgálatok bizonyítják a tejsav fontos szerepét az érújdonképződés mechanizmusában és valószínűnek látszik, hogy maga a tejsav aktiválja az érképző sejteket. Mások szerepet tulajdonítanak ebben a könnynek (Szeghy, 1969), a leukocytáknak (Fromer és Klintworth, 1975; Shorb és mtsai 1976; Shabo és mtsai, 1977; Henkind, 1978), aprostaglandinoknak (BenEzra, 1978) és főleg a fibroblast növekedési faktoroknak (Gospodorowicz és mtsai, 1979; Goldbaum és mtsai, 1980). A könny corneaereződésben feltételezett szerepével kapcsolatosan megvizsgáltuk 8 emberi könnyminta tejsav-koncentrációját, ami átlagosan 1,26±0,57 mM/L volt, és ez magasabb, mint a vénás vér tejsav-koncentrációja éhezés és teljes pihenés után. Utóbbi ugyanis Tietz (1970) adatai szerint 0,55 és 1,15 mM/L között van. Szeghyvc 1 ellentétben a felforralt könny intracorneális injekcióival kifejezett corneaereződést tudtunk kiváltani, ami nyilvánvalóan a könny tejsavtartalmára vezethető vissza, a tejsav forráspontja ugyanis magasabb a könny forráspontjánál (XI. táblázat, Imre, Pál és Salacz, 1972). A leukocyták szerepével kapcsolatosan kiderült, hogy nem mindig követi ereződés a leukocyták intracorneális bevándorlását és leukocyták nélkül is kialakulhat corneaereződés (Polveríni és mtsai, 1977; Eliason, 1979; Gospodorowicz és mtsai, 1979.) Cunha- Vaz (1978) kísérleteiben sem előzte meg leukocyta felhalmozódás a venulák endothel proliferációjának kialakulását. A prostaglandinok döntő szerepét az teszi kérdésessé, hogy indomethacin therápia nem akadályozza meg, illetve csak nem szignifikánsan mérsékli a cornea ereződését (Deutsch és Hughes, 1979; Imre és Bőgi, 1981) és a retina venulák endothel proliferációját sem befolyásolta az indomethacin előkezelés ((Heffernan, Futterman és Kalina, 1978). A fibroblast növekedési faktorok pedig nem stimulálják in vitro az érendothel sejtek proliferációját (Seiden, 1989). Ennek ellenére valószínűleg közvetve ezek a tényezők is szerepelhetnek az érképződés mechanizmusában, a prostaglandinok, illetve a növekedési faktorok hatására pl. leukocyták vándorolhatnak be a corneába, ahol anaerob anyagcseréjük következtében fokozhatják a tejsav-koncentrációt. De ezt még tovább növelhetik azáltal, hogy a cornea sejtjeire is úgy hathatnak, mint a fibroblastkultúrákra. Leukocyták hatására ugyanis a fibroblastok in vitro több tejsavat termelnek (Castor és Yuron, 1969). Ugyanez történhet üvegtesti bevérzések szervülése során is. A vörösvértestek, illetve a bevándorolt fibroblastok anaerob anyagcseréje, tehát tejsavtermelése válthatja ki az érújdonképződést. A corneaereződésben legfontosabb tényezőket és ezek öszszefüggéseit a 2. ábra, a rubeosis iridisben szereplőket a 3. ábra, és a diabeteses proliferativ retinopathia keletkezésében a legfontosabbakat a 4. ábra tünteti fel. Diabeteses proliferativ retinopathiás szemekben gyakran látunk rubeosis iridist, de pl. a v. centralis retinae törzsocclusióját követően - bár gyakran támad ilyen esetekben is rubeosis iridis - nagyon ritka a proliferativ retinopathia. Carotis keringészavarok következtében is gyakran támad haemorrhagiás glaukoma, de ilyenkor legtöbbször ép a szemfenék. Ezek a különbségek a retina aktuális tejsav-koncentrációjával, illetve a retina vénás keringésének állapotával magyarázhatók, és a magyarázat egyúttal a tejsav hatásmódjára is választ adhat. Az 5. ábra vázlatosan ábrázolja a v. centralis retinae elzáródása után kialakuló helyzetet. Az ábra satírozásának sűrűsége jelzi a tejsavkoncentráció mértékét. Ilyenkor a tejsav toxikus koncentrációt érhet el a retinában és az endothelsejtekben, mint ahogy az endothelsejttenyészetekben is toxikus hatású volt a tejsav KI 2 M/L koncentrációban. Chan és Little (1979) kiterjedt sejthalált találtak a v. centralis retinae törzsocclusióinak eseteiben, és véleményük
