Szemészet, 1991 (128. évfolyam, 1-4. szám)

1991-09-01 / 3. szám

Szemészet, 128 (1991) 95-96

MTA Központi Fizikai Kutatóintézet üzemegészségügyi szolgálatának közleménye

A Cataractoscop-ról, egy új szemészeti vizsgálóeszközről

Hrehuss Gy., Lakatos I.

A szerzők az általuk kifejlesztett CATARACTOSCOP elnevezésű műszert ismertetik, amelyet alkalmasnak találtak a látásromlást még nem okozó, kezdődő cataracta kifejlődésének és progressziójának gyors, biztos vizsgálatához. A rendelőintézeti használaton kívül a vizsgálat gyorsasága és objektivitása alkalmassá teszi a műszert a sorozatszűrések és tudományos kutatás céljaira is.

Kulcsszavak: cataracta, lencsehomály, káprázásérzékenység, közlekedésbiztonság, műszeres vizsgálat

Cataractoscop, a new ophthalmological diagnostic device

The CATARACTOSCOP is a simple optical device which can be used for a quick recognition of human cataract even in its quite early stage. The patients observe their own cataract as more or less translucent stains fixed within a wide, moderately bright circular background. The sketches made by them accurately reflect the real shape of the lenticular opacities in question and can be used to follow their development in time. The paper summarizes the experiences so far collected with the device.

Keywords: cataract, lenticular opacities, sensitivity to glare, security of traffic, instrumental examination

A szem törőközegeiben keletkező és progrediáló homályok vizsgálatához a nappali látóélesség vizsgálata esetenként nem megfelelő módszer. A törőközegek homályainál ugyanis gyakran nemcsak a beteg panaszai hiányoznak, főként nappali látási viszonyok mellett, hanem a nappali látóélesség vizsgálata sem utal mindig a kóros állapotra. Merőben más a helyzet, ha a beteg látóélességét csökkentett megvilágítási viszonyok (mezopikus-látás) mellett vizsgáljuk, ha a káprázásérzékenység fokát határozzuk meg. Jól demonstrálják ezt az állítást azok az esetek, amikor a nappali megvilágítási viszonyok (fotopikus-látás) mellett teljes látóképességü gépkocsivezetők elmondják, hogy éjszaka nem szívesen, vagy egyáltalán nem ülnek volánhoz, mert a szembejövő gépkocsik tompított reflektorjai nagymértékben zavarják, elvakítják őket. Objektív vizsgálati eredményeink igazolják, hogy azok a szem törőközegeiben, elsősorban a lencsében fellépő kezdeti homályok, amelyek még teljes nappali látóélességet engednek meg, a káprázásérzékenység fokozásával néha lehetetlenné teszik az éjszakai biztonságos közúti közlekedést (2).

Az éjszakai közlekedés biztonságát elősegítő törekvés mellett jelentősnek tekintjük a lencsehomályok korai diagnosztizálását, azok progressziójának követését, nemcsak tudományos adatszerzés (lencsehomályok progresszióját gátló gyógyszereknek tekintett vegyületek hatásvizsgálatánál,) hanem sorozatszűrések (sugárveszélyes környezetben dolgozóknál az esetleges lencsekárosodás korai felismerésére) szempontjából is. Ilyen esetekben a káprázásérzékenységi vizsgálatok használható módszernek bizonyultak, amint arról a cataractometriás vizsgálataink kapcsán már beszámoltunk (1, 2). Ezen vizsgálatok számszerű, összehasonlítható adatokat szolgáltattak a diagnózis, és változásukkal a progresszió szempontjából is.

A szem törőközegeiben fellépő homályok a káprázásérzékenységet különbözőképpen befolyásolják, és megfigyeléseink szerint, az optikai megfontolásoknak megfelelően, minél távolabb helyezkednek el a retinától, annál kifejezettebb a kápráztató hatásuk (cornea>lencse>üvegtest>retina). A káprázásérzékenység vizsgálata azonban nem ad lehetőséget elektív diagnózisra, ugyanis egy lencsehomályhoz accidentálisan társuló üvegtesti homály esetében a káprázásérzékenység fokozódásának mértékéből csak nehezen különíthető el a lencsehomály progresszió által előidézett romlás nagysága. De hasonló a helyzet a látóélesség-vizsgálat eredményének értékelésekor is, amikor a lencsehomályhoz például egy retinális elváltozás (macula degeneratio, papilla atrophia stb.) társul. A lencsehomályok korai és elektív objektív diagnosztizálására, a progresszió dokumentálására, sorozatszürésekre alkalmas műszer viszont a CATARACTOSCOP, amely egyikünk (H. Gy.) gondolata alapján nyert kifejlesztést.

A CATARACTOSCOP lényege tulajdonképpen a műszer okulárját képező, átlátszatlan ernyőn lévő kicsiny, a műszer belsejében elhelyezett opál fényforrás által erősen megvilágított kerek lyuk, amelyhez a vizsgálat alkalmával a lehető legközelebb kell elhelyezkednie a szemnek. A vizsgált minden, a szem törőközegeiben elhelyezkedő homályt a retináján világos, kör alakú háttérben sötét árnyként észlel.

A homályos foltok egy része nem változtatja a helyét (szaruhártya- és lencsehomályok), más része viszont a szem mozgásaitól is függetlenül változtatja helyét, úszik (a könnyfilmben és az üvegtestben lévő homályok). A szaruhártya vizsgálatával annak fix homályai könnyen kiszűrhetők, így az észlelt fix homályok árnyképét a retinán lencseeredetflnek kell tekinteni. A vizsgáltak által az előnyomott sémán a retinájukra vetült árnyképek lerajzolása - a vizsgálatot megismételve - többször is azonosan és könnyen keresztülvihető, amikoris a homály alakját, kiterjedését és helyét pontosan rögzítik. Az 1. ábrán ilyen rajzok láthatók, ahol a vizsgált szem látóélessége minden esetben teljes volt.

A CATARACTOSCOP működési elve a következő. Ha a szem sem közeire, sem távolra nem korrigált és az okulár közelében, például attól 2 cm-nyire helyezkedik el, a pontszerű fényforrásként szolgáló lyuk a szem külső fókuszán belül helyezkedik el. A vizsgált szem által így látott területen belül látható a pupilla által határolt, kör alakú fényes folt, amely foltnak az átmérője és a benne látható esetleges homály-árnyék annál nagyobb, minél közelebb van a szem az okulárhoz. Tekintettel a lyuk és a szem külső fókuszának egymáshoz való viszonyított helyzetére, a retinán megjelenő árnykép nem valódi kép, hanem csak a törőközegek bármelyikében elhelyezkedő homály nagyított árnyéka.

A készülékben a 25 W-os opálégőnek a lyuktól való távolsága 40 mm, - ezek az értékek azonban bizonyos határokon belül változtathatók. A készülék meghatározó adata viszont a lyuk átmérője, amelynek mindenképpen 0,08 mm-nek, vagy ennél kisebbnek kell lennie.