Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)

1990-05-01 / 2. szám

4. betegünk 16 éves, bal oldali chorioretinitis paracentralis miatt negatív eredményű góckutatás után 4 hónapig Sandimmun és Prednisolon kombinált kúrában részesült. Lényeges javulás után a Prednisolon fokozatos elhagyásakor itt is recidiva lépett fel, majd antibiotikum adására gyógyult.

Betegeink főbb adatait táblázatban foglaltuk össze.

Kevésszámú esetünk messzemenő következtetések levonására nem alkalmas, annyi azonban megállapítható, hogy az uveitisek kezelésében a Cs sem mindig csodaszer, és az évek óta tartó súlyos uveitisek gyógyulása tőle sem várható. A gyulladás kezdetekor adva talán sokkal hatásosabb lenne, ekkor azonban más gyógyszerek is hatnak. Ügy véljük, hogy a transplantológiában éppen azért alkalmazható sikeresen, mert preventioként, illetve a tünetek megjelenésekor azonnal adható. Az állatkísérletek is azt mutatják, hogy az S-antigénnel indukált uveitist akkor védi ki biztosan a Cs, ha az immunizálás utáni 7. napon kezdik a kezelést, bár maga az uveitis csak a 10—16. napon kezdődik patkányoknál és tengeri malacoknál [7, 14]. (Ez függ az immunizáló S-antigén dózisától is.) A teljes gyógyulás azokra a patkányszemekre vonatkozik, amelyeket a 14. napon enucleáltak. Az életben maradt patkányokat a 7-től a 21. napig kezelték Cs-nal; a 60. napon leölt állatok szemében már előfordult gyulladásos jelenség [7]. Tengeri malacoknál az uveitis kezdete után, az immunizálást követő 16. naptól adott Cs hatásosan csökkentette a gyulladásos jelenségeket, corticosteroid viszont alig mérsékelte [14]. A tengeri malacok ún. corticosteroid rezisztens állatok.

Emberi uveitis kezelésére igen biztatóak voltak Nussenblatt eredményei, akinek 16 kétoldali uveitises betegéből 15 javult már az első 1—2 héten belül

[9]. Aggodalomra okot a vesetoxicitás adott, amit 5 betegen észleltek. Utánvizsgálataik [10, 11] szerint az uveitis Cs kezelésének eredményessége később mérsékeltebb volt; 3 hónap után 78 ill. 79%-ban, 1 év múlva 62 ill. 63%-ban értek el javulást [10, 11]. A gyógyszer toxikus hatásának megelőzésére a bromocriptine alkalmasnak látszik, mivel a szérum prolactin szintjét csökkenti, és így a Cs kisebb adagjával is jó terápiás hatás érhető el [11]. Egy randomizált kísérletben Cs-A-t, illetve Prednisone-t adtak. Mindkettő kedvező hatása 3 hónap után egyaránt 50—60% volt [11]. Nussenblatt 56 uveitises betegük adatainak feldolgozása során azt találta, hogy a Cs terápia 44%-ban, a corticosteroid kezelés pedig 41%-ban volt eredményes [10]. Quentin és Vogel [12] nyolc uveitises beteget kezelt Cs-nal; a csarnokvízben lévő 900 pg/ml conc. ellenére a betegség progrediált két intermedier és egy Behget uveitisben; csupán egy intermedier uveitis javult jól, recidiva nélkül. Az irodalmi adatok alapján úgy tűnik, hogy a Cs is főleg a kezelés kezdetekor hat jól, olykor kiválóan. BenEzra és mtsai 12 keratoconjunctivitis vernalisos betege közül 11 javult az első hét után, de a kezelés folytatása mellett csak 7 lett tünetmentes, és a kezelés elhagyása után két hónappal már csak három [2].

Hazai viszonylatban jelentős Behget syndromás beteganyagunk [15]. Kezelésük nehéz feladat. Mivel mások hatásosabbnak találták a Cs-t a konvencionális [1] és Colchicin [6] terápiánál, ez megerősítette Nussenblatt [9] eredményeit, ezért választottunk Behget syndromás beteget is Cs-kezelésre. Nussenblatt még a Cs-terápia bevezetése előtt S-antigénnel immunizált állatok cellularis immun-válaszát vizsgálta, és azt találta, hogy uveitises betegek véréből származó lymphocyták blast transzformációja (S-antigénre) leginkább toxoplasmosisban jön létre [7], később pedig a Cs-t elsősorban hátsó uveitis kezelésére használta [9].

Betegeinknél toxikus vese-, illetve májkárosodást nem észleltünk. A 2. betegünknél tapasztalt fejfájás és egyéb tünetek megfelelhetnek a mások [11]

93