Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)

1990-05-01 / 2. szám

2. ábra. Perifériás retina degeneráció elektronmikroszkópos képe. Jól látható a pigmentepithel (e) degenerációja, apró drusenek (d), és a choriocapillaris (c) sclerosisa.

Nagyítás 8000 X

előemelkedő elváltozás az ora serrata közelében. Felszínén sok esetben számos apró lyuk van. A határzónában esetenként diszkrét pigmentáció látható. Esetenként multiplex elrendeződésű, relative nagyki terjedésű lehet, és kifejezetten bedomborodik az üvegtestbe mint egy cysta, illetve schisis.

Fluorescein angiográfiás vizsgálatokkal károsodott retinális érhálózat, illetve abnormalis perfuzió (hipo- vagy, késleltetett perfúzió) észlelhető az érintett területen. Trypsin emésztéses vizsgálatok szerint a retina capillaris hálózata megfogyatkozott sőt esetenként a kis artériák is elzáródhatnak.

A histopatológiai vizsgálatok a degeneratív elváltozásoknak két fő lokalizációját mutat ják. Amikor a kezdeti degeneráció elsődlegesen a ganglion sejteket és a belső rostos réteget érinti, ún. reticularis cystoid degeneratioról beszélünk. Amikor a kezdeti degeneráció elsődlegesen a külső rostos rétegen jelentkezik, ún. typicus cystoid degeneratioról beszélünk [4]. Mindkét esetben az érintett területen kezdetben az idegsejt degeneráció következtében kis intraretinalis üregek (cavernák, microcysták) alakulnak ki, amelyek később összeolvadnak, ezáltal egyre nagyobbakká válnak, végül a külső és belső határhártya közötti teljes teret elfoglalják. Az üregek fibrozus vagy amorph anyaggal vannak kitöltve és főként glicoproteineket tartalmaznak. A belső határhártya intakt maradhat, de általában kisebb-nagyobb területen átszakad, vagy hiányzik, és az intraretinalis üregek közlekednek az üvegtesttel. Minden bizonnyal ez a folyamat felelős az üvegtesti homályok kialakulásáért illetve az ezzel járó szubjektív panaszokért. A Müller-sejtek általában szintén megkevesbedtek.

67