Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-02-01 / 1. szám
Szemészet 127. 45—48. 1990. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Kovács Bálint egyetemi tanár) közleménye A diabeteszes angiopathia után a vénás ágelzáródás a leggyakoribb szemfenéki érelváltozás. A klinikai képet és a beteg tüneteit az elzáródás helye, valamint a kialakuló szövődmények határozzák meg. A leggyakoribb panasz a látásélesség romlása, aminek oka lehet macula ödéma, macula degeneratio, retinalis illetve üvegtesti vérzés a krónikus hypoxia következtében kialakuló neovascularisatioból. A terápiás beavatkozások célja a fenti szövődmények kialakulásának megakadályozása. Konzervatív kezelés, ami a látásélesség megőrzését, vagy javulását garantálná, nem ismert. A fotokoagulációval elért kedvező eredményekről több mint 20 éve számoltak be először [6], azóta a xenon, majd az argon-laser kezelés nélkülözhetetlen része lett a terápiának. Közleményünk célja, hogy a vénás ágelzáródás miatt argon-laser fotokoagulációval kezelt betegek anatómiai és funkcionális eredményeit értékeljük. A Pécsi Szemklinikán 1987. április 1. — 1989. március 31. között vénás ágelzáródás miatt 74 beteg 74 szemén 119 alkalommal végeztünk argon-laser kezelést. A betegek átlag ólekora 61 év volt (46—81 év), a nemek szerinti megoszlás: 41 nő, 33 férfi. Az irodalmi adatokkal megegyezően [2, 10, 16], az elzáródás helye leggyakrabban (46 szemnél) a temporális superior ágban volt, 21 szemnél a temporalis inferior ágban és 7 szemnél a nasalis inferior ágban. A kezelés előtt a következő szemészeti vizsgálatokat végeztük: látásélesség meghatározás, applanatios szemnyomásmérés, mydriasisb an direkt és indirekt szemtükrözés, hármastükri vizsgálat, réslámpa vizsgálat. Lehetőség szerint színes fundus fotót és fluorescein angiográfiát is készítettünk a kezelés előtt. Valamennyi betegnél általános belgyógyászati kivizsgálás, esetenként neurológiai kivizsgálás is történt. 65 betegnél végeztünk hemoreológiai vizsgálatot. A betegek látásélességének átlaga kezelés előtt 0,36 (0,01-—1,0) volt. A fotokoagulációs kezelést a kezdeti tünetek után átlagosan 4,6 hónappal (1—26 hónap) végeztük, lehetőleg akkor, amikor a retinába vérzés felszívódott. Kezelési technikánkat a macula ödéma foka, a nonperfuziós terület nagysága, illetve az határozta meg, hogy volt-e a betegnek neovascularisatio ja, vagy sem. , Az érintett quadransban az elérhető legtávolabbi perifériáig, sűrűn egymás mellé helyezett gócokkal végeztük a kezelést, macula ödéma esetén ezt még temporalis patkó, vagy „grid pattern” kezeléssel egészítettük ki. Ha papilla, vagy kiterjedt retinaproliferatio volt kimutatható, panretinalis kezelést végeztünk. Átlagosan 680 (400—1800) gócot ejtettünk, 200—500 mWatt energiával, 0,1 sec idővel. A gócátmérő a macula körül 0,1—0,2 mm, a periférián 0,5 mm volt. Valamennyi kezelést ambulanter, maximálisan kitágított szembogár mellett, Obucainnal történt érzéstelenítés után végeztük. A betegeket a kezelés után 1 héttel, 1 hónappal, majd 3 havonta ellenőriztük, ekkor a látásélességet, szemnyomást megmértük, szemtükrözést végeztünk, az esetek egy részében színes fundus fotó, fluorescein angiográfiás vizsgálat is történt. A követési idő 3—32 hónap között változott, átlagosan 9,5 hó volt. A vénás ágelzáródás argon laser fotokoagulációs kezelése BIKÓ ZSOLT ÉS KOVi.CS BÍLI5T Beteganyag és módszer 45
