Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-02-01 / 1. szám
Szemészet 127. 29—34. 1990. A Szent-Oyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Kontrasztérzékenység vizsgálata Ginsburg-teszttel* NÉMETH JÁNOS ÉS ÁGOSTON GABBIELLA Az optikában kontraszt alatt két egymás mellett fekvő árnyalat különbségét értjük [9]. A kontraszt erősségére a két felület fénysűrűségének aránya, illetve egyforma megvilágítás esetén azok denzitása jellemző [9]. A szemészetben ezen kívül beszélnek még szimultán és szukcesszív kontrasztról [5], de ezek az ún. kontrasztjelenségek kívül esnek tárgyalandó témánk körén. A kontrasztérzékenység a látórendszernek az a funkciója, amely révén az időben vagy térben közvetlenül egymás után elhelyezkedő, eltérő fényárnyalatok között különbséget tud tenni. E látási funkció vizsgálatára egyre nagyobb figyelem irányul, mivel az elmúlt évtizedben megélénkült kutatások azt mutatták, hogy a kontrasztérzékenység vizsgálata a szemészetben széleskörűen alkalmazható a látási funkció megítélésére. A vizsgálat klinikai hasznosságát és diagnosztikus értékét több szembetegség (katarakta, glaucoma, maculopathiák, látóidegbetegségek, amblyopia stb.) vonatkozásában is bizonyították [1—3, 7—8, 10]. A kedvező tapasztalatok alapján szűrővizsgálatként való alkalmazását is ajánlották [1—2]. A kontrasztérzékenység kutatásának elterjedésével párhuzamosan egyre újabb vizsgáló eljárásokat fejlesztenek ki. A vizsgálati módszerek széles tartományt ölelnek át az egyszerű nyomtatott Arden-táblától a komplex, számítógép vezérelte videó-rendszerekig [1—2, 6, 8, 10]. A kontrasztérzékenységet a klinikai gyakorlatban leggyakrabban térbeli sinusoidális fekete-fehér esíkozat segítségével vizsgálják. A fekete-fehér árnyalatok váltakozását matematikailag y = a - sin (6 -x) + c típusú egyenlet írja le [4]. A maximumok és minimumok periodikusan követik egymást, közöttük fokozatos az átmenet. Egy sinusoidális ciklus vagy periódus egy sötét és egy világos csíkból áll. A szabályos periodicitás miatt a fekete-fehér váltakozás frekvenciájáról is beszélhetünk. A térfrekvencia a periódus reciprokával egyenlő, vagyis a esíkozat egységnyi távolságon belüli ciklusainak számával, amely a szemészeti gyakorlatban az 1° látószög alatt látható csíkok számát jelenti. A térfrekvencia változtatásával modellálni tudjuk a tárgynagyságot : a kis frekvenciájú, azaz hosszú periódusú esíkozat a nagyobb tárgyaknak, a nagy frekvenciájú pedig a kisebb tárgyaknak felel meg. A kontrasztot (K) az alábbi képlet szerint definiálják [1, 3—4, 10, 12]: A = (Ашах Amín)/(Amax-f-Ajjiin)» ahol Ijmax es Emin a esíkozat áegvilagosabb es legsötétebb részletének világossága. Adott térfrekvencia esetén a kontrasztérzékenység az egyenlet által meghatározott kontraszt küszöbértékének reciproka [4]. A kontrasztérzékenység tehát a szem fényárnyalat-különbséget érzékelő képességének mértéke. Közleményünkben egy egyszerűen kivitelezhető kontrasztérzékenység vizsgáló eljárást, a Ginsburg tesztet szeretnénk ismertetni, bemutatva egészséges szemeken végzett első vizsgálataink tapasztalatait. Anyag és módszer A kontrasztérzékenység vizsgálatára a Vistech Consultants, Inc. (USA) cég VCTSR 6500 vizsgálótábláját használtuk, amelyet az 1. ábrán mutatunk be (VCTS = Vision Contrast Test System). * Közlésre érkezett 1989. II. 14-én. A szerző közleménye a kontrasztérzékenység vizsgálatáról glaukómában a Kahán professzor 75. születésnapja tiszteletére kiadott Szemészet számban jelent meg. 29
