Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-08-01 / 3. szám
2. ábra. A véráramlás sebessége 37 éves férfibetegünk a. ophthalmicáiban 20 mg hatóanyagot tartalmazó Cavinton infúzió előtt és után fél órával határcsoportnak tekintett 55—59 évesekre, valamint a már merevebb érfalú 60—64 évesek csoportjára bontottuk. A két szélső korcsoportban kapott eredményeket összehasonlítottuk (részletesen ld. az I. táblázatban). Ezek a fenti bontás jogosságát igazolták. A 37—54 évesek korcsoportjában az ismételt mérések az a. ophthalmica áramlási sebességének jelentősebb (2. ábra), 14, ill. 24%-os, szignifikáns növekedését igazolták. A 60—64 év közötti betegeken a véráramlás csak kisebb mértékben, 6, ill. 3%-kal fokozódott. A változás nem volt szignifikáns. Az ismételt adáskor a Cavinton keringés javító hatása a fiatalabbakon nőtt, az idősebbeken csökkent. Az 55—59 évesek csoportjába 2 beteg került. A kis esetszám miatt adataikat nem értékeltük. A gyógyszer infundálása közben mellékhatást nem észleltünk. A vérnyomás sem csökkent 20 Hgmm-t meghaladó mértékben. A klinikai állapotot értékelve 8 acut esetünkből 7 beteg vízusa néhány századtól 0,5-ig terjedő mértékben javult, az ideghártya elváltozásai csökkentek, ill. megszűntek. A 7 krónikus szemfenéki keringészavarban szenvedő betegünk közül három jelezte a vízusa és CFF-értéke kisebbfokú javulását és látóterének bővülését. A diplopiás betegünk panaszai is megszűntek egy hét alatt. Saját eredményeinket is figyelembe véve a Cavintonnal kapcsolatos eltérő vélemények magyarázatát az ér fal életkori sajátosságaiban és az általános érrendszer állapotában látjuk. Amíg az erek fala rugalmas, jól tágítható, súlyos érrendszeri károsodások nincsenek, a Cavinton szignifikánsan fokozza a véráramlást, mérsékli az ischaemiás tüneteket. Az életkor előrehaladásával a keringésjavító effektusa csökken, de még ekkor is érvényesülhetnek az egyéb előnyös anyagcserét befolyásoló hatásai. Erre utal idős betegeken a vízus és a klinikai állapot javulása. 184
