Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-08-01 / 3. szám
Szemészet 127. 181—185. 1990. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) és Idegsebészeti Klinikájának* (igazgató: Tóth Szabolcs egyetemi tanár) közleménye A Cavinton hatása az arteria ophthalmica áramlási sebességére BALÁZS ERZSÉBET és RÓZSA LÁSZLÓ* A szem funkcióinak a megőrzéséhez alapvető a retina jó vérellátása. Az ideghártya táplálását a choriocapillarisok és az arteria (továbbiakban a.) centrális retinae ágai biztosítják. Ez utóbbiak anastomosis nélküli végartériák. A kisegítő collateralis hálózat hiánya és a retina nagy oxigénigénye a magyarázata annak, hogy kisebb fokú ischaemia, valamint az erek rugalmasságának és az áramlási sebességnek korral járó csökkenése [1, 12] is a látást komoly mértékben veszélyeztetheti. Ha a retina acut ischaemiája a 105 percet meghaladja, az idegrostok károsodása irreverzibilis, a szem funkcióinak helyreállítását nem remélhetjük [5, 6, 7]. Éppen ezért jelentős minden olyan terápiás beavatkozás, amelynek célja az ischaemiás szem perfúziójának fokozása és a szöveti anyagcsere javítása. A Cavinton kedvező hatását a szemészeti vascularis megbetegedések kezelésében számos klinikai megfigyelés igazolta [8, 11, 13]. A retina, ill. az orbita vérellátásának a javulását fluoreszcein angiográfiával, ophthalmodynamometriával, valamint az a. ophthalmica subfrontalis és supratrochlearis végágának ultrahangos vizsgálatával is bizonyították [4, 9,10]. Célunk az volt, hogy az Aaslid és mtsai által 1982-ben bevezetett, már hazai folyóiratokban is ismertetett új, noninvazív keringésvizsgáló eljárással, a transcranialis Doppler-szonográfiával tanulmányozzuk a Cavintonnak az a. ophthalmica áramlási sebességére kifejtett hatását [1, 2,12]. Egy adott érszakaszon átáramló vér mennyisége a nyomásgradienstől és az ellátási területében uralkodó vascularis resistentiától függ. Ez utóbbit elsősorban a kisarteriák és arteriolák, tehát az ún. resistentia-erek tágassága és a vér viszkozitási viszonyai befolyásolják. Mivel a nyomásgradiens növelése számos nem kívánt hatással járhat, a szövetek vérellátását elméletileg kétféleképpen javíthatjuk: a resistentia-erek tágításával és a vér viszkozitásának a csökkentésével. A hagyományos értágító szerek alkalmazásának gátat szab az érfalak rugalmasságának korral járó csökkenése. Idős betegeken a vér viszkozitásának befolyásolása révén elérhető perfúziófokozás tűnik racionális kezelési eljárásnak (pl. Trentallal). Közismert, hogy a vérgázok tenziójának a változása a nagyvérkör ereit befolyásolja. A pC02 emelkedése (hypercapnia) vasodilatatiora, a vascularis resistentia csökkenésére, a véráramlás meggyorsulására vezet; a pC02 csökkenése (hypocapnia) vasoconstrictor hatású, a vascularis resistentia emelésével a véráramlást lassítja. Az agyi erekben a hypercapnia a legerélyesebb értágító [3]. A véráramlás fokozását, a microcirculatio és a szöveti anyagcsere javulását vártuk a Cavintontól is. Beteganyag és módszer 15 akut [8] és krónikus [7] szemfenéki keringészavarban szenvedő 37—64 év közötti beteget — 7 nőt és 8 férfit, átlagéletkoruk: 52,8 év — kezeltünk Gavintonos csepp-181
