Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-08-01 / 3. szám
A VTH életkoronkénti és terhelés alatti megoszlása III. táblázat Cső-Életkor/ó V portszám J elszám L 10—14 15—19 20—24 25—29 30—34 35—39 1 О T* 45—49 50—54 í. 1—20 0,84 0,88 0,89 0,92 0,94 0,93 0,90 0,87 0,77 2. 21—40 0,85 0,90 0,92 0,91 0,94 0,95 0,90 0,90 0,84 3. 41—60 0,86 0,92 0,96 0,91 0,95 0,95 0,89 0,91 0,78 4. 61—80 0,85 0,91 0,91 0,92 0,96 0,97 0,92 0,90 0,86 5. 81—100 0,84 0,92 0,94 0,93 0,95 0,92 0,95 0,89 0,88 6. 101—120 0,85 0,93 0,91 0,93 „0,95 0,95 0,92 0,91 0,86 7. 121—140 0,87 0,92 0,90 0,92 0,92 0,96 0,96 0,91 0,84 8. 141—160 0,86 0,92 0,93 0,95 0,95 0,95 0,96 0,90 0,90 9. 161—180 0,91 0,90 0,91 0,95 0,95 0,96 0,93 0,90 0,86 10. 181—200 0,85 0,92 0,92 0,93 0,95 0,93 0,95 0,92 0,90 átlag 0,86 0,91 0,92 0,93 0,95 0,95 0,93 0,90 0,85 szórás 0,10 0,08 0,08 0,08 0,07 0,06 0,07 0,08 0,08 Megbeszélés Vizsgálatainkat a következő elgondolásból indíttatva végeztük; ha a VMK-t befolyásoló egyes látószervi funkciók és a vizuális ingerre adott szenzomotoros reakció ideje életkortól függőek [4, 17, 18, 19, 20, 22, 23, 24, 28, 32, 33, 34, 39], akkor az általuk meghatározott VMK, az azonos körülmények között lévő, adott szempontok alapján kiválogatott, emetrop, egészséges személyeknél szintén korfüggő. Ennek bizonyítására olyan módszert dolgoztunk ki, amely alkalmas az élettani folyamatok hatásmechanizmusának rendszerelméletű tárgyalására, ok-okozati kapcsolatok feltárására, azok matematikai megfogalmazására [3]. Ehhez — a VTT segítségével, a vizuális munkavégző képességet, mint biológiai rendszert, alrendszerekre (VERI, OCRI, VT, VTH) bontottuk, majd dinamikus megfigyelésük után analizáltuk az egész folyamatot [9]. A kísérleteink során kapott VERI és OCRI értékek megegyeztek a szakirodalmi adatokkal [14, 39]. Ezen paramétereket, más szerzőkhöz hasonlóan életkortól befolyásoltaknak találtuk [19, 22, 39]. Az OCRI nemcsak kórfüggést mutatott, hanem a vizuális terhelés hatására, a vizsgálati idő előrehaladtával, a 10—24 éves korosztálynál változó tendenciát is. Ebben szerepe lehet a reakcióidő jelentős szellemi-fizikai munkavégzés hatására történő megnyúlásának [7, 19]. Az utóbbi jelenség az irányított, tartós információfeldolgozás fáradtságot okozó, elsősorban centrális jellegű, kimerültség érzéséhez vezető voltából adódik [7]. Eredményeink azt mutatták, hogy az emberi szervezet pszichofiziológiai terhelhetősége csak a 20. életév körüli időszakra ér el megbízhatóan magas szintet. így az élet első szakaszában a VMK-t döntően befolyásoló OCRI vizuális munkavégzés alatti ingadozása indokolt. E megállapításunkat megerősítik az OCRI-val párhuzamosan nyert VT adatok. A 20—24 éven felülieknél a döntési idő, a VT valamint a VTH terheléses számadatainak szignifikánsan kimutatható konstanssága a — terhelés kezdetén és végén — a VMK kellően magas fokú állandóságára utal. A 3. ábrán látható a VMK-t alapvetően meghatározó három tényező életkortól való függése. Szaggatott vonallal jeleztük az egész populációra vonatkozó 167
