Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-05-01 / 2. szám
ezt nem tartjuk célszerűnek. Nagyobb mágneses teljesítményre ugyanis egyrészt nincs szükség, másrészt a nagyobb térerő nagyobb távolságból kezdene érvényesülni — ez pedig éppen a biztonságot csökkentené. (Ha valaki mégis nagyobb teljesítményt óhajt, elérhető ez úgy is, hogy olyan vastokba foglalja a mágnest, amely 1 mm-rel túlér a mágnesen. Az így bezárt térben sokszoros vonzóerő érvényesül.) A mágneses erővonalak alakulását a 6. ábra mutatja. Eszközünkkel számos intraocularis idegentestet távolítottunk már el. Alkalmas a műszer bármekkora vastartalmú szilánk extractiojára a szem bármely részéből. Felszínes és mély cornealis idegentestek kiemelhetők helyi érzéstelenítésben is perforatioveszély nélkül. A csarnok idegentestjei általában kiemelhetők az eredeti seben át; a mélyebb részek idegentestjei esetén azonban az intraocularis mágnes nem a vitrectomia helyett, hanem annak során alkalmazandó. Először gondosan át kell vágni a szilánk valamennyi összeköttetését környezetével, megfelelő hosszúságúra kell készíteni a sclerasebet, és csak ezután szabad az üvegtesti térbe vezetni az eszközt. A mágnes lehetővé teszi, hogy a sebhez húzott idegentestet úgy pozícionáljuk, hogy az a legkisebb átmérőjével kerüljön a sebbe. Összefoglalás Óriás elektromágneseket több, mint száz éven át használtak eredménnyel vastartalmú idegentesteknek a szemből történő eltávolítására. A klinikai eredmények azonban lényegesen rosszabbak voltak, mivel maga a mágneses pólus extrabulbarisan maradt. Az idegentestek ennek következtében másodlagosan elakadtak extractiojuk során, súlyos szövődményeket okozva. Ezt a problémát nem tudta megoldani sem a kézi elektromágnes, sem a mágneses pólushoz csatolt intraocularis toldalék. Saját permanens mágnesünk azonban nem fenyeget ilyen szövődménnyel, mivel maga a mágneses pólus kerül be a szem belsejébe. A mágnes kisméretű, igen erős, anizotrop, és vonzóereje 2 mm-re az eszköz végétől megszűnik. A legkülönbözőbb idegentesteket sikerült vele eltávolítanunk a szem vala mennyi részéből szövődmények nélkül. IRODALOM: 1. Peyman, G. A., Schulmann, J. A.: Intravitreal sugery, 261. o. Appleton-Century-Crofts, Norwalk (1986). — 2. Kuhn F., Mester V.: Szemészet 126, 98 (1989). — 3. Parel, J.-M.: in: Basie and advanced vitreous surgery, p. 321. Szerk.: Blankenship, G. W., Stirpe, M., Gonvers, М., Binder, S. Liviana Press, Padova (1986). — 4. Hirschberg, J.: Berlin, Klin. Wschr. 16, 681 (1879). — 5. Kuhn F., Kovács В.: Szemészet 126, 91 (1989). — 6. Bronson, N. R.: Arch. Ophthalmol. 79, 22 (1968). — 7. Benson, W. E.: Intraocular Foreign bodies, In: Clinical Ophthalmology Vol 5, chapt. 15, p. 7. Szerk.: Duane, T. D., Jaeger, E. A. Harper and Row, Philadelphia (1984). —- 8. Bay, D. B., Noll, F. G., Munoz, R.: Arch. Ophthalmol. 107, 281 (1989). —- 9. Hutton, W. L.: Am. J. Ophthalmol. 83, 430 (1979). — 10. Hickingbotham, I)., Parel, J.-M., Machemer, B.: Am. J. Ophthalmol. 91, 267 (1981). — 11. Wilson, D. L.: Ophthalmic Surg. 6, 64 (1975). — 12. Kuhn F., Kovács В. : International Ophthalmol. 1989 (megjelenés alatt). — 13. Duke-Elder: System of Ophthalmol., Vol. XIV, p. 617. The С. V. Mosby Co., St. Louis (1972). — 14. Crock, G. W., Janakiraman, P., Beddy, P. : Br. J. Ophthalmol. 70, 879 (1986). F. Kuhn: New, intraocular magnet Giant external electromagnets had been successful in removing ferrous intraocular foreign bodies for more than a century. They were, however, much less successful in restoring vision since the magnetic pole remained extrabulbar. Secondary incarceration of foreign bodies, with severe complications was frequent. This problem could not have been solved by the hand-held electromagnet or by attaching an intraocular piece to the magnet. 127
