Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)

1989-02-01 / 1. szám

falú aneurizmát sikeresebben, komplikációmentesebben lehet operálni, mint megrepedése után. Előbbi esetben a műtéti halálozás 2—3% körüli, a már rupturált érzsákok operációs mortalitása viszont átlagosan 30%. A még meg nem repedt kóros érkiboltosulás hosszú ideig nem okoz tünetet, de amikor hirtelen széthasad, életveszélyes állapotot idéz elő. Egyik esetünkben az óriás aneurizmát sikerült ugyan a ruptura előtt diagnosztizálni, de a beteg a műtéti előkészítés időszakában — intermeningeális vérzés következtében — exitált. Három kóresetünk mindegyikében a progresszív látásromlás volt a még intakt falú aneurizma első, és hosszú időn keresztül egyetlen tünete; a meg nem repedt óriás aneurizma nyomást gyakorolt a látóidegre.

E nem gyakori, de tragikus kimenetelű esetek ismertetésével arra hívjuk fel a figyelmet, hogy progresszív látásromlás hátterében koponyaűri aneurizma is meghúzódhat, amelyre szemorvosnak, neurológusnak, idegsebésznek egyaránt (legalább) gondolnia kell.

Összefoglalás

A szerzők három olyan kóresetet ismertetnek, ahol a progresszív látásromlást koponyaűri aneurizma okozta. Az óriás méretű kóros agyalapi veróérkiboltosulást egy esetben az aneurizma ruptura előtt, két esetben már csak az intermeningeális vérzés bekövetkezte után sikerült diagnosztizálni. Elemzik a n. opticus környezetében lévő, hosszú ideig „néma”, aneurizmák diagnosztizálásának nehézségeit.

IRODALOM: 1. BobestM., RáczP-, Szilvássy/.. IdeggyógyászatiSzemle 29, 130(1976). — 2. Cullen J. /•., Haining W. M., CrombieA. L. . Brit. J. Ophthalmol. 50,251 (1966). — 3. FahmyJ.A., Knudsen V. and Anderson S. R.: Acta Ophthalm. 47, 550 (1969). — 4. Fahmy J. A.: Acta Ophthalm. 50, 129

(1972) . —5. FahmyJ. A.:Acta Ophthalm. 50,793 (1972). — 6. Fahmy J. A.: Acta Ophthalm. 51,229

(1973) . — 7. FahmyJ. A.: Acta Ophthalm. 51, 289 (1973). — 8. í/uber A..Ophthalmologica 167, 165 (1973). — 9. Кора J.: Orvosképzés 62, 40 (1987). — 10. Krayenbühl H.: Ophthalmologica 167, 122 (1973). — 11. Manschet W. A. . Acta Ophthalm. 22,281 (1944). — 12. Manschet W. A. / Amer. J. Ophthalm. 35,501 (1954). — 13. Orosz É., Vajda J., Slowik F.: Ideggyógyászati Szemle 39,197(1986). — 14. RáczP., BobestM., Szilvássy I. . Ophthalmologica 175, 61 (1977). — 15. RemenárL., HajdaM., BükkfalviB. . Szemészet 112,203 (1975). — 16. Takahashi T., Kanatanil., Isiyama Y., TamakiN., MatsumotoS. . Annals of Ophthalmology 15,1014(1983). — 17. Timberlake W. H. and Kubik C. S. . Trans. Amer. Neurol. Ass. 77,26 (1952). — 18. Walsh F. В. and Hoyt W. T.:Clinical Neuroophthalmology Vol. 2. Williams and Wilkins, Baltimore, 1969.

И. Ферентци, П. Рац, M. Бобешт, И. Хайналка: Внутричерпныеаневризмы, появляющиеся в картине ухудшения зрения

Авторы описывают три своих наблюдения, когда прогрессивное ухудшение зрения было вызвано интракраниальной аневризмой. Огромных размеров патологическое выбухание артерии основания мозга в одном случае удалось диагностировать до разрыва аневризмы, в двух же случаях только после того, как наступило межменингеальное кровоизлияние. Авторы анализируют трудности диагностирования находящихся в районе зрительного нерва аневризм, часто длительное время остающихся „немыми“.

Ferentczi J., Rácz Р., Bobest М., Hajnalka I.: Progressive visual disturbances caused by intracranial aneurysms

Authors demonstrate three cases, when a progressive visual deterioration was caused by an intracranial aneurysm. In one case the “giant” aneurysm was diagnosed before its rupture and in two cases only after a subarachnoid haemorrhage. The diagnostic difficulties of the long-time “silent” aneurysms in the vicinity of the optic nerve are discussed.

J. Ferentzi, P. Rácz, M. Bobest und I. Hajnalka: fm Bild einer progressiven Seh verschlechterung auftretende intrakraniale Aneurysmen

Dargestellt werden drei Fälle, in denen für die progressive Sehverschlechterung intrakraniale Aneurysmen verantwortlich waren. Das riesige pathologische basale Aneurysma konnte in einem Fall noch vor der Aneurysmaruptur, in zwei Fällen aber nur nach dem Eintreffen der intermeningealen Blutung diagnostiziert werden. Anschließend werden die diagnostischen Schwierigkeiten der in der Umgebung des N. opticus sitzenden, eine lange Zeit hindruch „stummen“ Aneurysmen analysiert.

5