Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)
1989-02-01 / 1. szám
Ebből kitűnik, hogy nem találtunk szignifikáns különbséget a régi módszer, illetve a VTT segítségével kapott értékek tekintetében. Eszerint a számítógépes látóélességvizsgálat ki tudja elégíteni az elvárásokat. Bizonyítottnak tekintjük, hogy a visus meghatározása számítógéppel megoldható. Ezen tűlmenóen a módszer kiküszöböli a vizsgáló orvos szubjektivitását is. így adottak voltak a feltételek arra, hogy rögzített körülmények mellet, submaximalis visusértékeket felhasználva, mérjük a VT-t. A kapott paraméteradatokat átlagolva nyertük azokat a VTT normákat, amelyek jellemzőek az általunk tesztelt csoportra (IV. táblázat). A táblázat soraiban 20-20 jelszámra vonatkozó átlagok szerepelnek. Ez az átlagolás az ún. mozgó ablakú lineáris módszer. A legalsó két sor az illető oszlopok középértékét és szórását tartalmazza. Mivel eme értékek nagyszámú vizsgálatsorozatból származnak, jól használhatók a VTT normatíváiként. A VTT-vei kapott eredmények statisztikai feldolgozását követően arra a megállapításra jutottunk, hogy a vizuális terhelés során az OCRI, a hatásfok, valamint a VT dinamikus változása gyakorlatilag egyenletes tendenciát mutatott. Mindezek ellenére, ha összevetjük a teszt harmadik részének kezdetén és végén mért adatokat, akkor a látószerv viszonylagos kifáradására utaló számokat kapunk. Az OCRI 189-ről 206 ms-ra nőtt, míg a VT 10,30-ról 9,57 bit/s-ra csökkent, azaz a befejező szakaszban a kisebb teljesítményhez is már hosszabb döntési időre volt szükség, mialatt a hatásfok számottevően nem változott. A VTT lehetséges felhasználási területei Az általunk kidolgozott eljárás jól alkalmazható a szemészetben, az űr- és repülőorvostanban, a munkalélektanban, a sportorvostan, a teljesítmény-élettan, valamint az operátori tevékenység megítélésére irányuló egyes területeken. — A VTT segítségével képesek vagyunk alap és extrém (különböző megvilágítási viszonyok, vibráció, akusztikus ingerek, hypoxia stb.) helyzetben, továbbá bizonyos szemészeti, s nem oftalmológiai jellegű betegségek kapcsán meghatározni a VMK-ra jellemző adatokat. — Az eljárás alkalmas a látószerv ki- és túlfáradásának objektív mérésére. — A teszttel mérni tudjuk bizonyos gyógyszerek (pl. sedatívumok) VMK-ra kifejtett hatását. — Módszerünkkel a vizuális szimuláció, disszimuláció néhány típusa megállapítható. — A VTT-vel konkrétabbá, precízebbé válnak a szemészeti pályaalkalmassági vizsgálatok. Összefoglalás A szerzők számítógép segítségével kidolgoztak egy elveiben új és informatív oftalmoergonómiai vizsgálati eljárást, amely alkalmas nemcsak a látóélesség, s a vizuális teljesítmény, hanem a vizuális munkavégző képességre jellemző néhány egyéb paraméter, azaz a látószerv funkcionális kifáradásának értékelésére is. A módszerrel megállapítható a látóélességgel kapcsolatos szimuláció, illetve disszimuláció ténye, mértéke is. A jelen teszt jól felhasználható a szemészetben és az orvostudomány más területein, valamint egyes pályaalkalmassági vizsgálatok során. IRODALOM: 1. Avetiszov, A. E., Rozenblum, J. Z.:Oftalmoergonomika (Predmet, zadacsii metodü iszledovanyija), In: Avetiszov, E. Sz.: (szerk.): Oftalmoergonomika, Moszkva, Min. zdrav. RSZFSZR, 5—18. (1976). — 2. Bendat, J. S., Piersol, A. G.: Random Data, Wiley-Interscience, New-York, 286— 291. (1971). — 3. Dubois-Poulsen, A.: Ponjatyija ergonomicseszkoj fiziológiizrityelnovo apparata In.: Serrer J. (szerk.): Fiziológia truda (ergonimia). Moszkva, Medicina, 352—390. (1973). — 4. Flocks, M., Rosenthal, A. R., Hopkins, J. L.: Ophthalmology, 85,1141 (1978). — 5. Flocks, M.: Surv. Ophtalmol., 28,184 (1983). — 6. Gordin, A. В.: Funkcionalnoe iszledovanyie szosztojanyija zrityelnovo analizátora sz pomosju zamknutoj televizionnoj szisztyemü i cifrovoj vücsiszlityelnoj masinü. In.: Trudü V. szjezda 53
