Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)

1989-02-01 / 1. szám

ilyen irányú méréseket végeztünk. Kisméretű érzékelővel vizsgáltuk az Ammon-jel (Lmin), illetve a környezet (Lmax) fénysűrűségét, majd kiszámítottuk a kontrasztviszonyukra jellemző értéket (I. táblázat) az alábbi képet alapján:

A fényviszonyokat a kontraszt-, továbbá a fényerő szabályozó gomb „MINIMUM”, „KÖZÉP” és „MAXIMUM”, illetve „KÖZÉP”, s „MAXIMUM” állásában határoztuk meg. A két beállító „KÖZÉP” helyzetében kapott kontrasztérték (98%) kielégítette a VTT követelményeit. A jel felismerhetősége függ az Ammon-villa széle, s a környezete közti átmenet élességétől is. Méréseinkkel alátámasztott számításaink szerint a jel határánál a fénysűrűség 0,3 mm-en belül Lmin -ról Lmax -ra nő (4. ábra).

Ezen átmenethez tartozó látószög 0,1 szögperc, ami a normál látóélesség tizede. így a 0,3 mm-es elmosódott sáv nem befolyásolhatja a felismerhetőséget.

A két tesztábra felvillanása közötti késleltetési (látencia) idő 1/3 és 10/3 s közé eső egyenletes eloszlású valószínűségi változó. Erre a mérést meghamisító ritmusérzék kialakulásának elkerülése végett van szükség.

3. ábra. Az ELEKTRONIKA 408 D tv-készülék képernyőjén megjelenített Ammon-jel

4. ábra. Kontraszt átmenetre jellemző görbe

50