Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
A röntgen kontrasztanyaggal történő dacryocystográfiás vizsgálattal a könnyelvezető rendszer minden egyes szakaszáról igen pontos felvételeket tudunk készíteni. Azonban ennek a vizsgálati módszernek jelentős hátrányai is vannak: a beteg sugárterhelésnek van kitéve, a vizsgálat kivitelezése nehézkes, igényli a radiológus szakorvossal való együttműködést és nem utolsó sorban a felvételek költségesek. Az ultrahangkészülék alkalmazásával ezeket a hátrányokat ki lehet küszöbölni. A készülék vizsgálófejével könnyen lehet különböző irányokból felvételeket készíteni. Azonban e vizsgálati módszer hátránya, hogy nem ad olyan pontos, kontrasztos ábrázolást. További hátrány a dacryocystografiával szemben, hogy csak a könnyelvezető rendszer saccus lacrimalis és ductus nasolacrimalis kezdeti szakaszának ábrázolására, betegségeinek diagnosztikájára és differenciáldiagnosztikájára alalmazható jól. Az ultrahangfelvételeket a legtöbb esetben az egyszerűsített vízfürdős módszerrel készítettük, mivel ezzel az eljárással a könnytömlő elülső falának megfelelő terület is zajmentesen vizsgálható és a bőrfelszíntől való távolság is pontosan megítélhető. Egyszerűsége miatt esetenként alkalmaztuk a direkt kontakt módszert is a nehezen kooperáló gyerekek műtét utáni ellenőrzésénél, ahol már nem volt annyira lényeges a könnytömlő elülső falának pontos vizsgálata. Tapasztalataink szerint az ultrahangvizsgálat jól alkalmazható a könnylevezető rendszeren az egyik leggyakrabban végzett műtét a dacryocystorhinostomia műtéti indikációjának felállítására, és műtét utáni ellenőrzésére. A csontablakméret esetleges változásának megfigyelésére is alkalmas, mely gyermekkori műtétek után gyakran előfordulhat. Megbeszélés Összefoglalás A könnyelvezető rendszerről dacryocystográfiás röntgenfelvételeket és vízfürdős technikával A, és В módszerű ultrahangképeket készítettek a szerzők 5 könnyelvezető rendszer betegségben nem szenvedő kontroll egyén egyik oldaláról és 10 féloldali chronicus dacryocystitisben szenvedő beteg dacryocystorhinostomia műtété előtt és után. Eredményeik alapján ultrahangdiagnosztikát a könnyelvezető rendszer saccus lacrimalis és ductus nasolacrimalis kezdeti szakaszának vizsgálatára, betegségeinek diagnosztikájára, differenciáldiagnosztikájára alkalmasnak találták. Véleményünk szerint az ultrahangdiagnosztika vízfürdős technikájával készített A és В echogramok jól alkalmazhatók a könnyle vezető rendszeren az egyik leggyakrabban végzett műtét, a dacryocystorhinostomia műtéti indikációjának felállítására, és műtét utáni ellenőrzésére. Úgy tapasztalták, hogy e módszert alkalmazva a saccus betegségeinek rutinvizsgálatánál a dacryocytográfia nélkülözhetővé válik. Számos előnnyel is rendelkezik a röntgendiagnosztikával szemben: kontrasztanyag felhasználása nélkül könnyen és gyorsan elvégezhető, a beteg sugárterhelése kiküszöbölhető, nem igényli más szakterület konzíliumát, nem költséges. IRODALOM: 1. Coleman, I). J., Koenig, W. F., Katz, L. : Amer. J. Ophthal. 68, 256 (1969). — 2. Dupuy-Dutemps, L., Bourguet, J.: Ann. Oculist. (Paris) 158, 241 (1921). — 3. Epstein, E.: Trans. 'Ophthal. Soc. UK. 81, 284 (1961). — 4. Ewing, A. E.: Amer. J. Ophthal. 24, 1 (1909). — 5. Kolozsvári, L., Berta, A.: The First Meeting of the International Society of Dakryology, Budapest június 21—23., 1987. —- 6. Montanara, A., Mannino, в., Contestabile, M. T.: Surv. Ophthal. 28, 33 (1983). 94
