Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
elkezdése között eltelt időtől, az ulcus elhelyezkedéstől és a kiterjedésének nagyságától is. A limbus melletti ulcusok (4 eset) 4—6 nap alatt, a corneastromából eltávolított idegentest után visszamaradó ulcus (2 eset) 5—6 nap alatt, a metaherpeticus ulcusok 5 és 10 nap alatt (2 eset), a keratitis neuroparalyticával (2 eset) kapcsolatban kialakult ulcusok 4 és 10 nap alatt hámosodtak be. Természetesen az ulcus által keletkezett anyaghiány pótlódása ennél jóval több időt vett igénybe, esetenként facetta-val gyógyultak. A metaherpeticus ulcus egyik esetében a kezelés befejezése után 4 héttel a betegség recidiváját észleltük, amely az újból elvégzett terápiás kontaktlencse kezelésre meggyógyult, egy év eltelte után újbóli recidivát nem tapasztaltunk. A keratitis neuroparalytikával kapcsolatban kialakult ulcusos eseteinkben tartós eredményt nem tudtunk elérni, mert már a kezelés abbahagyása utáni napokban az uicus recidiváját figyeltük meg. Descemetocele egyik esetében durva heggel való gyógyulást értünk el 3 hétig tartó hordási idővel. Másik esetünket, akinél Sjögren-syndromával kapcsolatban alakult ki a betegség, csak teljes vastagságú szaruhártya átültetésével tudtuk meggyógyítani. Keratopathia bullosa három esetében gyógyulást nem értünk el a terápiás kontaktlencse alkalmazásával, de a betegek fájdalmai megszűntek a lencse felhelyezése után. Megbeszélés A kontaktlencsék terápiás effektusának kihasználására való törekvés a keratoplasztika elterjedésével, technikájának tökéletessé válásával a korábbi években háttérbe szorult. Újabban azonban a terápiás kontaktlencsék alkalmazásának indikációs területe egyre szélesedik, amely egyrészt annak köszönhető, hogy sokszor komplikált a keratoplasztikához szükséges donor anyag beszerzése (AIDS-betegség terjedése), másrészt annak, hogy a kontaktlencsék anyaga tökéletesedett, variabilitásuk fokozódott. Ezért egyre inkább alkalmasakká válnak arra, hogy a cornea egyes rétegeit pótolják, felszíni, védőfunkciójuk mellett a gyógyulást elősegítsék a cornea normális anyagcseréjének megmaradása mellett. Saját eseteinkben az alkalmazás általános elveit a következőkben határozhatjuk meg: a folyamat progressziója tartós, konzervatív kezelés eredménytelensége mellett; tűrhetetlen szubjektív panaszok mellett donor anyagra való várakozás; keratoplasztika kontraindikációja (krónikus alkoholizmus, általános betegség stb.). Az egyes megbetegedések kezelése során szerzett tapasztalatainkat az alábbiakban összegezzük: A keratoconjuctivitis limbica superior régóta ismert, kezeléssel nehezen befolyásolható tünetegyüttes [10]. Ehhez hasonló tünetek kialakulhatnak a Sjögren-syndroma részeként is, de sokszor az etiológia ismeretlen marad. Az általunk kezelt esetek ez utóbbi csoportba tartoztak (a Sjögren-syndromához kapcsolódókat külön csoportba soroltuk, 1. 1. táblázat). A betegség lényege a bulbaris kötőhártya hámjának keratinizációja [1]. Ez a tarsális kötőhártyán papilláris jellegű reakciót hoz létre, amely irritálja pislogás alkalmával a szaruhártyát, filamentumokat létrehozva. A tarsális kötőhártyát ért mechanikus károsító hatást kontaktlencse felhelyezésével ki tudjuk küszöbölni [9]. A felső megjelenési formák mellett, egy esetben, alsó localizációjú keratoconjunctivitis limbicat is kezeltünk. A betegek a kontaktlencse felhelyezésével panaszmentesek, majd néhány óra elteltével tünetmentessé is váltak. A kezelést a legtöbb esetben csak műkönny adásával egészítettük ki. 78
