Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 2. szám

Műtéti eredmények

II. táblázat

Glaucoma típusa

Kompenzált

Gyógyszerrel

kompenzált

Dekompenzált

Gl. simpl.

2

3

—

Gl. cong. ac.

19

29

3

Gl. cong. chr.

10

13

2

Gl. sec.-8

3

összesen:

31 (33,7%)

53 (57,6%)

8

91,3%

8,7%

III. táblázat

Látótérromlás műtét után (eset)

0,5—3 évig figyelt betegek között

0/44

4—5 évig figyelt betegek között

2/24

6—10 évig figyelt betegek között

13/24

diabeteses retinopathia, 1 esetben maculadegeneratio és 1 esetben sérülés volt. Teljes visusú szem az utolsó kontrolikor 23 volt (25,0%), köztük egy 10 éve operált is.

Műtéti szövődményként hyphaema 7 esetben, nagyobb csarnokbevérzés 2 esetben, hosszabb ideig tartó chorioidea-ablatio 3 esetben fordult elő. Ezek mindössze átmeneti és kismértékű visuscsökkenést, ill. szemnyomásemelkedést okoztak. Malignus glaucoma alakult ki 2 esetben.

Megbeszélés

Goniotrepanatio, ill. trabeculectomia után a csarnokvíz lehetséges elfolyási útjai Benedict [2] kísérletei alapján a következők:

1. direkt transconjunctivalis út,

2. diffúz resorptio a műtéti terület degenerált erein keresztül és

3. elfolyás a nyirokereken, normális „vízvénákon” és újonnan keletkezett atípusos „vízvénákon” keresztül.

A tensio kompenzáltsága azonban nem feltétlenül óvja meg a szemet a további látótér romlástól. Az összefüggés az emelkedett szemnyomás és a látótérromlás progressziója között nem egyszerű, hanem más tényezők is szerepet játszhatnak, például a kor, generalizált microvascularis betegségek, systemás hypertensio, genetikus faktorok, stb. (Kidd és O'Connor [16]). Mégis, a sebészi beavatkozás csökkentheti a látótérromlás rátáját. Normális tensiók mellett észlelt látótérromlás esetén gyógyszeres terápia is szükséges a tensio további csökkentése céljából.

A cataractaképződés szintén összetett jelenség. Shaffer és Rosenthal [20] szerint a normál populációban 61—70 éves kor között 4,4%-ban, 70 éven felül

73