Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 2. szám

3 4

3. ábra. A malacfarok-szondára egyszerűbb esetben a disztális csonk is már az első lépésben felfűzhető ; a szonda végében a vezető fonal látható

4. ábra. M. K. A szilikoncső összeérő végei az ép canaliculusba húzva

vizsgálatkor az átjárhatóknál lépcsőképződést vagy szűkületet észlelt. 26 esetéből negyed év múlva 5 stenotisált. Hanselmayer 125 után vizsgált esetéből 82,4% volt átfecskendezhető, Neubauer a sikerarányt szkeptikusabban 50%-nak ítélte [7]. Hartwig 29 esetéből 9 nem volt átjárható 1—6 év múlva [17]. Genee 14 eseténél 57%-os átjárhatóságot ért el [16].

Mivel az intracanalicularis sínezést a későbbi stenosis vagy lépcsőképződés kialakulásának csökkentésére a hazánkban még ma is alkalmazott cat-gut vagy más 'varratfonal bevezetések nem szolgálták tökéletesen, különböző műtéti technikák mellett különböző anyagú és formájú, tartósan benthagyható szondák kifejlesztését közölték. Veirs speciális műanyag pálcikával [22], Johnson könnyű ezüstszondával [15] támasztotta meg belülről tartósan a rekonstruált szakaszt [18].

Roncsolt szakadások esetén ezek kevésbé látszanak garantálni a sikert, továbbá speciális eszközt igényelnek, valamint az utóbbi esztétikailag sem a legtökéletesebb. Tapasztalat szerint (Bosshard) ezek a szondák néhány hétnél tovább nem maradnak helyes pozícióban. Jünemann a szakadt canaliculust az orr felé vezetett supramid fonal felett egyesítette és azt mint végtelen tartós szondát a homlokon rögzítette [24]. Végh a könnytömlő elülső falán keresztül ölti ki a hasonló célú varratot [36].

A tartósan kívánt belső sínezésre Vörösmarthy műtéttan könyvében már műanyagcső bevezetését ajánlja [12]. Unterkircher polyethilén csövet, Rheim láng felett vékony kapillárissá nyújtott polyethilént alkalmazott. Üjabban megfelelő vékonyságú (0,63 mm klüső átmérőjű) szilikoncső használata van elterjedőben [28].

66