Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
Szemészet 125. 19—23. 1988. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye A könnycsövecske traumás sérülésének ellátása V É G H MIHÁLY és NÉMETH JÁNOS A szemhéjsérüléssel együttjáró könnycsövecske szakadásának rekonstrukciója régi problémája a szemsebészetnek. Az első műtéti megoldások leírásai 1915-ből származnak [1, 14]. Ebben az időben használatos műtéti eszközök azonban mikrosebészeti célokra többnyire alkalmatlanok voltak, ezért e műtéti megoldások nem adták a várt eredményt. Az 1950-es években polietilén cső alkalmazását próbálták ki oly módon, hogy a csövet a sérült könnycsövecske végeken keresztül a könnytömlőbe vezették [5]. Ez a módszer sem tudott azonban elterjedni a cső rögzítésére használt, bőr felőli varrat körül gyakran kialakuló fisztula miatt. Igazi változásokat a könnycsövecske sebészetében csak a hatvanas évek hoztak. Uj műtéti eszközök megjelenésével új műtéti technikák alakultak ki. Kellnar ismertette a róla elnevezett retrográd szonda használatát [7], majd Worst a pigtail próbáét [15]. A Kaufmann—Chapman szonda használata is ebben az időben vált ismertté [6]. Az operációs mikroszkópok bevezetésével lehetővé vált az elszakadt könnycsövecskék pontos egyeztetése direkt varratokkal, amelynek igen nagy jelentősége van [13]. Ezekben az években kezdték el a szilikoncső alkalmazását is a korábban alkalmazott polietilén cső mellett [2]. A hazai szerzőktől is jelentek meg értékes közlemények új saját készítésű szondákról és új műtéti eljárások alkalmazásáról. Medgyaszay és Szabó [12] saját készítésű retrográd szonda-sorozatuk használatát írták le könnycsövecske sérülésnél. Korchmáros és Salminen [10] szintén saját retrográd szondájuk használatát ismertették, a későbbi években pedig Korchmáros [11] a könnycsövecske műtéteknél szerzett tapasztalatairól számolt be. Koleszár és Hatvani [8] úgyszintén saját készítésű szonda-sorozatuk felhasználási lehetőségeit írták le, majd eredményeikről is beszámoltak [9]. Legutóbb a hazai szerzők közül Gonda [3] számolt be jó eredményeiről, felhasználva a mikrosebészet fejlődése adta új lehetőségeket. Az utóbbi években a külföldi irodalomban is egyre több szerző számolt be jó mikrosebészeti eredményekről. Hanselmayer [4] összehasonlítást végezve az általa alkalmazott műtéti technikák között megállapította, hogy a direkt könnycsövecske varrat önmagában nem mindig biztosít jó eredményt. Ezenkívül cikkében arra is utalt, hogy modern operációs technikával a sérüléstől számított 6—48 órán belüli ellátási eredmények között nincs lényeges különbség. Beteganyag és módszer Mitéti eljárásunkat 10 betegnél alkalmaztuk, ebből 5 betegünk életkora 15 év alatt volt. 9 esetben az alsó, 1 esetben a felső könnycsövecske sérülést láttuk el. A műtétet a sérüléstől számítva 5 esetben 8 órán belül, 4 esetben 24 órán belül és 1 esetben 24 órán túli időpontban végeztük. A műtét 15 év alatti életkorban általános anaesthesiában történt. 19
