Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 3. szám
tok eredményeit is tekintetbe véve, arra a megállapításra jutottak, hogy a myopiát a fénytörést meghatározó faktorok variációja okozza, amelyben szerepe van a nem diagnosztizált, regrediált középsúlyos ROP-nak is [16]. Érdekes, hogy a ROP-os szemekben a myopia később már nem fokozódik [6]. Figyelemfelkeltő az a tény is, amely a nagyfokú anisometropiára vonatkozik. Több szerző is hangsúlyozza [16, 17], és a gyakorlatban is sok ilyen esettel találkozhatunk, hogy a koraszülött gyermek két szemének állapota közt nagy a különbség. A cornea ез az elülső csarnok változásait részletesen elemezve kifejezett összefüggést találtak a csarnokmélység, a keratometriás adatok és a ROP súlyossága közt [8]. Az iris szöveteinek a szemfenéki történésekkel párhuzamos elváltozásait fluorescein angiográfiás vizsgálattal igazolták [13]. Iridoendothelialis érintkezéseket és szaruhártyahomályokat már 1954-ben leírtak [19]. A corneális elváltozások, széli borússágok, sekély, de tágításra kimélyülő csarnok glaucomára utalnak, mely műtéti beavatkozást tehet szükségessé [7, 12, 18]. Katarakta főleg a súlyosabb esetekben fejlődik ki, trophikus zavar okozza, és komplikált típusú [19]. A fejlődési rendellenességeket jelen tanulmányunkban csak megemlítettük, jelezve azt, hogy a normál populációban észlelhető 2%-os gyakoriság helyett mi is többször észleltünk valamilyen fejlődési anomáliát, melyek a koraszülöttek közt 5%-ban fordulhatnak elő [3]. Legérdekesebbnek a nasalis helyzetű lencse és zonula-elváltozásokat tartottuk. Lokalizációjukat tekintve, kialakulásukban talán az a tényező játszik szerepet, hogy a szem struktúráinak végleges differenciálódása, az egyes képletek tökéletes kialakulása a terhesség utolsó hónapjaiban, sőt még a születés után is tart. A koraszülés utáni megváltozott extrauterin körülmények könnyen megzavarhatják, leállíthatják ezt a folyamatot, különösen a leggyengébb helyen, a szemkehely záródási vonala mentén. A temporalis iris és lencsecoloboma igen ritka, az opticus hólyag megcsavarodása hozhatja létre [2]. A táblázat adatait és a leírt elváltozásokat összefoglalva a következőket fogalmazhatjuk meg késői ROP-os elülső szegment tünetként: —- Első stádiumban nincs elülső szegment tünet, myopia azonban előfordulhat. —- Második stádiumban a szem külső vizsgálatkor normál nagyságú, a corne-i; átmérő esetleg kissé nagyobb, myopia, astigmia gyakori. A pupilla helyzete centrális vagy kissé nasal felé helyezett, alakja szabályos, jól tágul. A csarnok közepesen mély vagy mély, az iris stromája ép, vagy a periférián kissé atrophiás. A lencse helyén van, tiszta, széli részein partialis katarakta néha előfordulhat. — Harmadik stádiumú ROP-os szem külső vizsgálatkor nem ritkán nagyobbnak tűnik a normálisnál, nystagmus, strabismus gyakori. A pupilla nasalis ectopiája, nagyfokú myopia, astigmia rendszerint észlelhető. A pupilla nehezen tágítható, a lencse az optikai zónában tiszta, de a temporalis szélen finom borússág, homály látható, mely mögött sarló alakú üvegtesti membrán fedheti a perifériát. — Negyedik stádiumú ROP-os szem a normális méretnél kisebb, a cornea tiszta, a zug részben zárt lehet. A csarnok közepesen mély vagy sekélyebb, a pupilla nehezen vagy alig tágítható. Alul és temporalisan az iris és a lencse között lenövések vannak. Glaucoma esetén kezdődő opacitas zonularist láthatunk. A lencsében főleg széli borússágok láthatók. — Ötödik stádiumban a szem a normálisnál mindig kisebb, a cornea átmérő is rövidebb. A csarnok csecsemőkorban rendszerint sekély, későbbiekben mély, 160
