Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 3. szám
Szemészet 125. 155—162. lí>88. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató : Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Koraszülött retinopathiára utaló késői tünetek a szem elülső szegmentjében PELLE ZSUZSANNA A neonatológiai tudomány és a technikai lehetőségek fejlődésével párhuzamosan egyre nagyobb a koraszülöttek, ezen belül különösen a kis súlyúak életbenmaradási esélye. Ezért számolni kell a retinopathia prematurorum (továbbiakban ROP) enyhébb vagy súlyosabb formáinak magasabb előfordulási arányával [16], és a fejlődési rendellenességek fokozottabb gyakoriságával [3], melyek egymással kombinálódhatnak is. A szemorvos előtt, különösen későbbi életkorban történő vizsgálatkor a koraszülöttség ténye sokszor rejtve marad. Tekintve a kórkép nagy spontán regreszszióját [10] és a gyakori, sokszor jelentős oldalkülönbséget, a talált elváltozások differenciál diagnózisa nem mindig könnyű feladat [17]. Tanulmányunkban azokat az elülső szegment elváltozásokat mutatjuk be, melyek felhívják a figyelmet a koraszülöttség tényére és rá kell, hogy irányítsák a vizsgálatokat a mélyebb részek, a periféria és a hátsó pólus ROP-os elváltozásaira. Beteganyag és vizsgálati módszer A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikáján mintegy hétszáz különböző korú és születési súlyú koraszülöttet vizsgáltunk és ellenőrzünk 1980 óta. Születési súlyuk 730—2500 g közt változott. A követési idő a kórkép súlyosságától függ, gyermekenként és születési súly szerint változik, 1—7 óv közt mozog. A csecsemőkorú gyermekeket focális fényben, direkt és indirekt binocularis ophthalmoscoppal, szükség esetén altatásban vizsgáljuk. Kooperáló nagyobb gyermekek esetében a fentieket egyéb vizsgálatokkal egészítjük ki: látótérvizsgálat, szemnyomásmérés, ultrasonográfia, ERG és látókérgi kiváltott válasz vizsgálata. A ROP stádiumait a nemzetközi osztályozásnak megfelelően jelöltük [5]. A ROP-ra utaló elváltozásokat kívülről befele haladva, a bulbus anatómiai felépítésének megfelelően taglaljuk. Ezzel párhuzamosan megemlítjük a nem ROP-hoz társuló, azonos lokalizációjú elváltozásokat is, jelezve, hogy a koraszülöttek közt más anomáliák is gyakoribbak. Vizsgálati eredmények A koraszülöttek elülső szegmentjének elváltozásait táblázatban tüntettük fel (I. táblázat). A cornea átmérő kisfokú megnagyobbodását észleltük myopiás, enyhe ROP-os szemeken. Súlyosabb stádiumokban a cornea átmérője, és ezzel együtt az egész bulbus mérete a normálisnál kisebb vol. Szaruhártyahomályokat enyhe ROP: esetén nem, súlyosabb formánál perifériásán vagy centrálisán is észleltünk. Esetenként vaskos leucoma corneae alakult ki, az iridoendothelialis összetapadások miatt a cornea érintett területének mély stromaborússágával (1—2—3. ábra). A myopiával szövődött esetekben, valamint a legsúlyosabb stádiumokban gyakran észleltük a pupilla látszólagos nasal-fele helyezettségét, ectopiáját is (4—5. ábra). A pupilla alakja az I—-III. stádiumban általában szabályos, IV—V-ben a rigiditás és a lenövések miatt szabálytalan lehet. Aktív szakban a pupilla alig tágul, remisszió esetén azonban a tágíthatóság fokozódik. A legsúlyosabb esetekben a pupilla nem, vagy alig tágítható a hátsó lenövések miatt. 155
