Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
hogy nem lyukas-e, nehogy az orbita szövetei közé jusson a feltöltéshez használt folyadék. Miután az elkészített résbe csúsztattuk a csövecskét, ophthalmoscopos ellenőrzés mellett steril folyadékkal feltöltöttük, közben figyeltük a bedomborítás helyét, mértékét és a szemnyomást. A ballont varratokkal nem rögzítettük, mert az orbitafal és a bulbus közé jól beékelődött, és nem mozdult el. A conjunctiva sebet varratokkal zártuk, a csövet és az adaptert a beteg homlokán rögzítettük. A műtétet követő napon a beteget már mobilizáltuk (2. és 3. ábra). Megbeszélés Hét esetben alkalmaztuk a fenti műtétet apróbb változtatásokkal. A kevés esetszámot főként két tényező magyarázza. Az egyik az, hogy ennyi ballon állt az osztály rendelkezésére, a másik ok, hogy a ballonműtétek az ablatiók azon — idézőjelbe tett — egyszerű fajtáinál alkalmazhatók, ahol solitaer lyuk, vagy egymáshoz közelfekvő lyukak vannak viszonylag perifériásán nem túl nagykiterjedésű leválással, és ilyen esetek a mi osztályunk anyagában igen kis számban fordulnak elő. Négy betegünknél solitaer, patkó alakú szakadást, háromnál egymás mellett elhelyezkedő többszörös kis lyukat kellett lezárnunk, melyek hat esetben temporalisan felül, egy esetben nasalisan alul alakultak ki. Az ablatio a temporalis, illetve az alsó retinafélre terjedt ki, az előemelkedés különböző fokú volt, maximálisan 12 dioptria. A subretinalis folyadékot egyszer sem bocsátottuk le. Minden esetben törekedtünk a szemnyomás 30 Hgmm körüli emelésére, mely a retina visszatapadását nagymértékben elősegíti. A műtét utáni első napokban öt esetben a retina visszafeküdt az alapjára, a subretinalis folyadék felszívódott. Két esetben az ablatio lassabban, fokozatosan laposodott, de a ballon kivételekor a retina már mindenütt a helyén volt. A ballont a hetedik és tizedik nap között távoli tottuk el, a folyadékot két részletben óvatosan lebocsátva, hogy a hirtelen hypotoniát elkerüljük. Annak ellenére, hogy napokon keresztül egy idegen anyag helyezkedett el a Tenon-résben, mely a conjunctiva seben át a külvilággal érintkezett, gyulladást nem észleltünk lokális antibiotikus csepp használata mellett. Tapasztalatunk szerint a retina akkor is visszafeküdt az alapjára, ha a ballon kissé elcsúszott, és a lyuk a bedomborítás szélére került, mert a lyukat a cryocoagulatio jól zárta, a bedomborítás pedig a szemnyomást megfelelő szinten tartotta. Ezért nem szükséges az elcsúszott eszközt kicserélni, újraoperálni. A bedomborítás mértékét és a szemnyomást naponta ellenőrizni kell, mert előfordulhat, hogy a ballon leereszt az adapter hibája miatt, vagy mert kilyukadt, ilyenkor pótlólag fel kell tölteni, vagy a ballont ki kell cserélni. Bár valamennyi, ballonműtéttel operált betegünk meggyógyult, jól tudjuk, hogy a kis esetszámból messzemenő következtetés nem vonható le, és 100%-os gyógyulásban nem reménykedhetünk. Ennek ellenére javasoljuk e módszer szélesebb körű alkalmazását, mert az ablatiók említett formájánál jó eredménnyel kecsegtető, az orbita szöveteit kímélő eljárás, és a sikertelen esetekben viszonylag intakt területet hagy az operatőrnek a következő műtéthez. Összefoglalás Összevetve az irodalom adataival a szerzők saját tapasztalataik alapján értékelik a Linciff—Kreissig féle ballonműtétet, előnyeit és hátrányait. Meghatározzák az indikációs területet, a postoperativ kezelést. Részletesen beszélnek a műtéti technikáról és annak változatairól. 0
