Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
Szemészet 125. Ill —115. 1988. A Szent-Oyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Anomális mozgások vizsgálata esotropia ellen operált gyermekeken DEÁK ANDREA és TABI EMESE Esotropiában az anomális retinális korreszpondencia talaján alap-kint prizmával kiváltható ún. anomális mozgásokat Bagolini [1] elemezte részletesen. Abból a megfigyelésből indult ki, hogy prizmával korrigált esotrop betegek deviációja esetenként nőtt, részben vagy teljesen kompenzálva a prizmakorrekciót, sőt a túlkorrekciót is. A strabizmus ezen szenzomotoros adaptációs tünetének ingere a normális fúziós mozgások ingeréhez hasonlóan a retinális képek elmozdítása. Az anomális retinális korreszpondencia stabilitását tükröző anomális mozgások ezért Bagolini szerint nemcsak a prizma kezelés esélyeit rontják, hanem a kancsalság ellenes műtét eredményét is befolyásolhatják [2, 3, 4]. Retrospektív vizsgálatunkkal arra kerestünk választ, hogy esotropia ellen operált és reziduális deviációt mutató gyermekeken milyen gyakran tapasztalunk anomális mozgásokat. Beteganyagunkban észlelhető-e összefüggés az anomális mozgások és a műtéti eredmények között. Anyag és módszer A SZOTE Szemészeti Klinikáján 1985 júliusa és 1986 júliusa között 160 kancsal gyermeket operáltunk. A vizsgálati programba azt a 90, 3—10 éves konkomitans esotropia ellen operált gyermeket vettük be, akik megfeleltek a következő kritériumonak: 1. látásélességük mindkét szemükön 1,0 volt a már műtét előtt is viselt teljes hypermetrop korrekció alatt. 2. Műtét után reziduális esotropiát jeleztek. 3. Bagolini-féle striált üveggel és synoptophorral vizsgálva anomális retinális korreszpondenciájuk volt. A gyermekeknél a reziduális esotrophiát korrigáló alap-kint prizmával elvégeztük a Jampolsky-íé\e [5] prizma-adaptációs tesztet (a továbbiakban PAT). A prizmákat a két szemre elosztva a gyermek saját szemű végé re rögzítettük, majd 15 percenként takarás teszttel vizsgálva figyeltük, hogy a gyermek kompenzálja-e a korrigáló prizmát túlkonvergálással. Amennyiben a deviáció nem nőtt, 90 perc múlva a prizmákat eltávolítottuk és a tesztet negatívnak tekintettük. Túlkonvergálás esetén a teszt pozitív volt. Ezekben az esetekben a vizsgálatot a Bagolini-által javasolt progresszív prizma kompenzációs teszttel (továbbiakban PPT) folytattuk. Ez a stabil anomális retinális korreszpondencia objektív indikátorának tekinthető. Az esotropia fokozódásának mértéke szerint lépésről lépésre növeltük a prizmaértéket és 15 percenként elvégeztük a takarás tesztet. Ezt addig folytattuk, míg az esotropia növekedése megállt, (tehát további ún. anomális mozgásokat nem észleltünk). A prizmákat eltávolítottuk, majd meghatároztuk azt az időt, mely alatt az eredeti kancsalsági szög helyreállt. 111
