Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987-02-01 / 1. szám
Szemészet 1*4. 35—40. 1984. A Budai Gyermekkórház és Rendelőintézet (főig. főorvos : Péter Ferenc) szemészetének (főorvos: Szekeres Márta) és Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézet (főigazgató főorvos : Köröndi István) szemészeti osztályának (főorvos: Gáli János) közös közleménye A pars planitises betegek korai diagnosztikájáról és kombinált kezelési lehetőségeiről SOMLAI JUDIT és ZÓLYOMI ZOLTÁN A pars planitis ,,mistifying disease” elnevezése (Green, 1981) nem csupán a betegség aetiológiájára, hanem klinikumának változékonyságára és kezelési nehézségeire egyaránt kiterjeszthető. Számos esetben a beteg évek óta fennálló megbetegedésére már csak a jelentősebb üvegtesti homályok és az éveken át fennálló, „ismeretlen eredetű” maculopathia látóélességet rontó hatása révén derül fény. A megbetegedéssel sok szemész foglalkozott, elsőként 1950-ben Schepens számolt be tapasztalatairól és nagyszerű eszközt készített a betegség megállapításához. A kórkép tünettanáról, aetiológiájárói és kezelési lehetőségeiről beszámolnak — többek között —- Hogan (1961), Slezák (1961), Eisner (1964, 1973), Martenet (1969), Bee (1977) és Aaberg, Hant (1973. 1974) közleményei. Hazánkban elsőként Albert, B. (1964) ismertette a betegséget. Sok esetet feldolgozó tanulmányt Gáli, J. (1985) közölt. Közleményünk célja az, hogy három pars planitises esetünk ismertetése kapcsán felhívjuk a figyelmet a pars planitis kezdeti, enyhe szubjektív és objektív tüneteire, mely révén tartós remisszió remélhető. 1 2 1. ábra. M. I. (I. beteg) bal szemén az üvegtestben 4 és fél 5 óra közötti területen golyó alakú homály mögött hangyatojás sor (oeuf de formis) 2. ábra. M. I. (1. beteg) bal szemén hasonló elváltozás, mint az 1. sz. ábrán 35
