Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987-02-01 / 1. szám
Szemészet 124. 25—29. 1987. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Megváltozott immunológiai reakciók degeneratio pigmentosa retinaeben HAMM EK HELGA, JOÓ IMKE, MOHAY JUDIT és RATKAY IMOLA A degeneratio pigmentosa retinae (DPR) ismeretlen eredetű, rendszerint örökletes, ritkábban sporadikusan jelentkező retina disztrofia. A betegek immunológiai vizsgálata során több szerző észlelt autoimmun jelenségeket és egyéb immunológiai eltéréseket. Az eredmények azonban gyakran ellentmondóak, nem következetesek, és eddig még nem tisztázott, hogy az esetleges autoimmun folyamat melyik retina antigén ellen irányul. Ezért a jelen munkában a retina ultracentrifugálással elválasztott szubcelluláris membrán antigénjei ellen irányuló cellularis autoimmun reakciókat vizsgáltuk leukocita migrációs teszt segítségével DPR-ben szenvedő betegeknél. A betegek immunológiai reaktivitásának megítélésére meghatároztuk a keringő T-limfociták arányát, azok fitohemagglutinin reaktivitását, valamint a rövidéletű szuppresszor sejtek aktivitását. Módszerek Betegek. Vizsgálatainkat 18, klinikailag típusos DPR-ben szenvedő betegen végeztük. Kontrollként 9 immunológiailag egészséges hasonló korú személyt vizsgáltunk. Antigének és mitogének. Fényhez adaptált szarvasmarha retinából 0,3 M szukrózban történő homogenizálás után ultracentrifugálással (Beckman L8 55 ultracentrifuga; szukróz grádiens; 75 000 g; 2 óra) 5 frakciót választottunk el [11]. Az egyes frakciók összetételére elektronmikroszkópos vizsgálat, marker-enzim vizsgálatok (Na + , K+-ATPáz, 5'-nukleotidáz, glukóz-6-foszfatáz, savanyú foszfatáz, monoamin oxidáz, béta glukozidáz, béta galaktozidáz) és rodopszin mérés eredményéből következtettünk. Az 1. retina frakció elsősorban fotoreceptor külső szegmenst (legnagyobbrészt pálcikákat), a 2. frakció plazma membránt, a 3. frakció kisebb méretű mitokondriumokat, a 4. frakció nagyobb méretű mitokondriumokat, míg az 5. frakció endoplazmatikus retikulumot tartalmazott. Az uvea pigmentet [4] és az alfa krisztallint [6] a korábban leírt módon állítottuk elő. Aspecifikus mitogénként DIFCO gyártmányú fitohemagglutinin M-et (PHA), a szuppresszor aktivitás méréséhez pedig SERVA gyártmányú eoncanavalin A-t (con A) használtunk. Előzetes vizsgálatok eredménye alapján a migrációs teszthez az 1. frakciót 2 fig/rnl fehérje, a 2. frakciót 2 fig/nú fehérje, a 3. frakciót 2 /íg/ml fehérje, a 4. frakciót 4 /íg/ml fehérje, az 5. frakciót 4,5 //g/ml fehérje, az alfa-kristallint 40 /íg/ml fehérje, az uvea pigmentet pedig 5 /íg/ml pigment koncentrációban alkalmaztuk. A transzformációs teszt során a tenyészeteket 1 : 100 hígítású PHA-val stimuláltuk, a szuppresszor aktivitás vizsgálatakor 1 /<g/ml con A-t alkalmaztunk. Leukocita migrációs teszt [5]. Nátrium-citráttal alvadásgátolt vérből ülepítéssel elválasztottuk a vörösvértest és a fehérvérsejt dús plazmát. A fehérvérsejt tartalmú plazmát centrifugáltuk (10 perc, 800 g, szobahőmérséklet), a sejteket PBS-ben (0,05 M pH 7,2 foszfát puffer, 0,1 M NaCl) mostuk, majd kapilláriscsőbe szívtuk. A cső egyik végét lezártuk, majd ismét centrifugáltuk, és végül a csövet a sejtréteg határán elvágtuk. A fehérvérsejt tartalmú kapilláris darabot szövettenyésztő edény aljára erősítettük, majd 24 órás tenyésztés után (Parker medium, 37 °C) a kivándorolt sejtek által fedett területet lemértük. Az egyes antigének migrációt gátló hatását migrációs indexszel fejeztük ki, amely az antigén tartalmú és az antigén mentes, kontrollrendszerek migrációjának a hányadosa. Egy antigén hatását akkor tekintettük pozitívnak, ha a migrációs index 0,85-nél kisebb volt. A limfocita transzformációs tesztet a korábban leírt módon végeztük [4], 106/ml limfocitát tenyésztettünk 10% autológ és 10% AB Rh pozitív plazmát tartalmazó Parker 199 25
