Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám
Szemészet 124. 209—219. 1987. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház- Rendelőintézet Szemészeti Osztályának (főorvos : Gát György) és I. sz. Pszichiátriái Osztályának (főorvos : Kiss Sándor) közleménye Retinopathia centralis serosas betegeink és személyiségvizsgálatuk VINCZE PÉTBE, WILDMANN MÁRTA, CZUCZI MIHÁLYNÉ és KOROMPAI KÁROLY A retinopathia centrális serosa (r. c. s.) viszonylag ritka betegség. 30—50 éves korban, főleg férfiak egyik, ritkábban mindkét szemén fordul elő. Lényege: a hátsó póluson hirtelen kialakuló subretinalis ödéma. A choriocapillaris keringési zavara következtében a Bruch membránon és a pigmentepithelen nyílás keletkezik, melyen át kóros folyadék áramlásindul meg. Társulhat a pigmentepithel leválása is. A látásélesség kisebb-nagyobb csökkenése mellett foltlátás, torzlátás, micropsia vagy macropsia lép fel, mely a munkaképességet jelentősen csökkenti. A betegség spontán gyógyul, általában 1—12 hónap alatt. Recidívára hajlamos (20—50%). Kezeléssel a gyógytartam lerövidíthető. Oka ismeretlen. Első leírója, von Graefe [15] infekciós eredetűnek tartotta. Kitahara [19] véleménye a tbc kóroki szerepéről már túlhaladott. Klein [22] és Wollcowicz [38] allergiás, míg Sie-Boen-Lian [35] víruseredetet feltételez. Duke-Elder [7] toxikus, Chumbley és Frank [5], valamint Fastenberg és Ober [8] endokrin tényezők jelentőségét is hangsúlyozzák. Horniker [18] 1937-ben elsőként írja le pszichés faktorok szerepét az ödémát okozó angiospazmus létrejöttében. E hipotézist később több szerző megerősítette [4, 16, 17, 21, 24, 30, 33, 40]. Werry és Arends [37], valamint Balacco-Gabrieli és mtsai [3] személyiségvizsgálatokkal kutatták a r. c. s. pszichoszomatikus aspektusát. Hazánkban Salacz és Iván [30] vetették fel először a kérdést: pszichoszomatikus betegség-e a r. c. s. ? Abreu [1], Móri [25], Lipowski [24], valamint a személyiség strukturális vizsgálata alapján Salacz és mtsai [33] a betegséget pszichoszomatikusnak tartják. 20 r. e. s.-s betegünkkel pszichológiai teszteket végeztettünk. A szemészeti diagnózist fluoreszcein angiográfiával is igazoltuk. Közleményünk célja a betegség beteganyagunkon tapasztalt jellegzetességeinek tárgyalásán túl a személyiségvizsgáló tesztek eredményének elemzése. Beteganyag 1980—86 között 24 r. c. s.-s beteget kezeltünk osztályunkon. Közülük 16 férfi és 8 nő, életkoruk 29—56, átlag 42 óv volt. A betegek kétharmada szellemi foglalkozású (4 egyetemi, 11 középfokú végzettséggel), egyharmada szakmunkás. Döntően középszintű vezetők, akik betegségüket megelőző stresszről, pszichés traumáról, erejüket meghaladó tartós túlmunkáról számoltak be. 14 esetben a jobb, 10 esetben a bal szem volt érintett. A két szemen egyszerre sohasem észleltünk tüneteket. Recidíva 7 betegnél fordult elő, többnyire egyszer, de egy-egy esetben kétszer, illetve négyszer. A recidívák között eltelt idő legkevesebb 3 hónap, legtöbb 20 óv volt. Egy beteg kivételével mindig azonos szemen, azonos vagy szomszédos retina területen észleltük. A recidívák száma ennél feltehetően nagyobb, de a korábbi manifesztációkra utaló apró retinális degenerációkat és pigmentepithel léziókat nem vettük figyelembe, csak az angiográfiával, vagy részletes státuszrögzítéssel dokumentált eseteket. A betegek homályos látás, foltlátás panaszával jelentkeztek szemészeten, a panaszok kezdete után egy-négy héttel. Egy beteg csak fél óv múlva kereste fel a szemorvost. Torzlátás, micropsia gyakori panasz volt, macropsia csak egy esetben fordult elő. A látásélesség 13 betegnél felvételkor is teljes volt, a többieknél 0,15—0,9 között vál209
