Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám
Szemészet 124. 205—208. I98Í. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató : Süveges Ildikó egyetemi tanár) és II. sz. Belgyógyászati Klinikájának (mb. igazgató : Tényi Mária egyetemi tanár) közleménye Lipid peroxidáció normál és cataractás lencsékben FACSKÓ ANDREA és ÉDES ISTVÁN Az öregkori szürkehályog kialakulása során lényeges szerepet tulajdonítanak a lencsékben bekövetkező, egyre súlyosbodó oxidativ károsodásoknak [4, 18, 19]. A cataracta progrediálása során folyamatosan csökken a redukált glutation (GHS)-tartalom és növekszik a protein-glutation és protein-protein diszulfidoknak a mennyisége [1, 5, 6, 11]. Fecondo és Augusteyn [9] a cataractás lencsékben az oxidativ stressz kialakulását az antioxidáns enzimek (kataláz, glutation peroxidáz) aktivitáscsökkenésével magyarázta. Elképzelésük szerint az antioxidáns enzimek aktivitáscsökkenése következtében növekszik a lencse H202 és szuperoxid gyök (02) tartalma, ami a fotoxidáció mellett egyértelműen hozzájárulhat a szövet oxidativ károsodásához. További adatokat kívántunk kapni a feltételezett oxidativ megterhelésről, ezért jelen közleményünkben megvizsgáltuk az in vivo és in vitro lipoperoxidáció szerepét az öregkori szürkehályog kialakulása során. Anyag és módszerek Vizsgálatainkhoz a normál lencséket post mortem öt órán belül gyűjtöttük. A szürkehályogos lencséket a SZOTE Szemészeti Klinikán katarakta műtétek során nyertük és —25 °C-on tároltuk. A cataractás lencséket színük alapján négy csoportba osztottuk [12]. Az I. csoport az öregkori szürkehályog kezdeti stádiumának, a IV. csoport a túlérett hályognak felelt meg. Az in vivo lipoperoxidációs paraméterek — a dién konjugátum-tartalom és a lipid szolubilis fluoreszcencia — meghatározásához a lencséket jéghideg kloroform-metanolvíz (1:2: 0,8) keverékében alaposan elhomogenizáltuk. A lipidek extrahálása Bligh és Dyer módszerével történt [2]. A dión konjugátum-tartalom meghatározásához UV— VIS spektrofotométer segítségével 232 nm-nól ciklohexánban megmértük az extrahált lipidek fényelnyelését, és az eredményeket optikai denzitás/lencse (OD/lencse) egységekben adtuk meg. A lipid fluoreszcencia mérése Fletcher és mtsainak módszerével [10] történt Hitachi 650—10S Eluoriméteren, és az eredményeket relatív fluoreszcencia/ lencse egységekben fejeztük ki. A normál lencsékben a post mortem lipoperoxidáció hatásának vizsgálatára egy inkubációs modellt fejlesztettünk ki. Friss I. csoportba tartozó cataractás lencséket két egyenlő félre vágtunk. Az egyik felet rögtön lefagyasztottuk, a másik lencsefelet pedig nedves Petri-csészében öt, illetve húsz óráig 37 °C-on inkubáltuk. A lipoperoxidációs paraméterek meghatározását ezt követően mindkét lencsefélben elvégeztük. A statisztikai kiértékelés a Student-fóle kétmintás t-próba segítségével történt, szignifikánsnak a p«=0,05 eltéréseket tekintettük. Eredmények A normál és a különböző stádiumban levő cataractás lencsék dién konjugátum tartalmát az I. táblázatban tüntettük fel. Relatíve magasabb értéket és széles szórást találtunk a normál lencsékben (1,8+1,2 OD/lencse). A cataractás lencsék (I—IV. csoport) dién konjugátum-tartalma mérsékelten alacsonyabb volt, de a különbség a normál lencsékhez képest nem volt szignifikáns. Ugyancsak nem észleltünk szignifikáns különbséget a különböző stádiumban levő szürkehályogos lencsék egyes csoportjai között sem. A lipid fluoreszcencia — ami ugyancsak érzékeny paramétere a lipoperoxidációnak — jellegzetesen magas értéket mutatott a normál lencsékben. A cataractás lencsék (I—IV. csoport) értékei lényegesen alacsonyabbak voltak 205
