Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám
membrán területében. A basalmembran anyagába durvább, változó átmérőjű rostok ágyazottak. A Müller-sejtek nyúlványai egymástól eltávolodtak, közöttük basalmembran-szerű anyag. A sejtek degeneráltak, felszínükön a microvillusok nem láthatók (5. ábra). A streptozotocinnal diabetesessé tett és fokozatosan növekedési hormonnal kezelt állatok szintén a kísérlet 10. hónapjában kerültek szövettani feldolgozásra. A basalmembranok megvastagodása itt a legnagyobb mértékű. Ennél a csoportnál találtuk a retinális capillarisok és környékük legdurvább elváltozásait. Különösen az üvegtest-felszín közelében elhelyezkedő capillarisok károsodtak (6. ábra). A pericyták száma lényegesen csökkent. Az endothelsejtek vacuolizáltak, felszínükön cytoplasma nyúlványok láthatók. A Müller-sejtek egy része kifejezetten vacuolizált, más részük degeneratív jelenségeket mutat (7. ábra). Megbeszélés Szövettani vizsgálataink alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: A streptozotocinnal diabetesessé tett állatok retinális capillárisai a kísérlet kezdete után már 3,5 hónap után lényegesen eltért a kontrollállat retinális leletétől. Itt már megvastagodott a basalis membrán, az endothelsejtek cytoplasmájának fokozódott a vacuolum-tartalma. Ebben az időszakban még nem 4. ábra. Streptozotocinnal diabetesessé tett állat retinális capillárisának képe a kísérlet kezdete után tíz hónappal. BM = basalis membrán, E = endothel, P = pericyta, L = érlumen, M = Müller-sejt. Nagyítás : 16 000 X 201 5. ábra. Az előző kép részlete nagyobb nagyításban. BM = basalis membrán, E = endothel, P =pericyta, L =érlumen, M = Müller-sejt, rövid nyíl — elektrondenz szemcsék, hosszú nyíl = basalmembran-szerű anyag. Nagyítás: 16 000 X
