Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 4. szám

Szövettani eredményeinket az alábbiakban foglaljuk össze:

A histopathológiai kép korrekt értékelése céljából két kontrollcsoportot alkalmaztunk. Az egyik csoportban az állatok csak NaCl-kezelést kaptak egy alkalommal (I. táblázat). A feldolgozásra 10 hónap múlva került sor, a NaCl beadása után. A patkányretina basalmembránja lényegesen vékonyabb az emberben előfordulónál (1. ábra). A második kontrollcsoportban az állatok a fiz. NaCl beadása után szakaszos növekedési hormonkezelést kaptak (I. táblázat), (2. ábra). A histopathológiai vizsgálatokat szintén a tizedik hónap végén végeztük. A capillárisok endothel sejtjeinek cytoplasmája vacuolizált. A basalmembran a másik kontrollcsoporthoz képest megvastagodott, az endothelsejtek és a-pericyták basalmembránja több helyen is találkozik és réteges rendeződést mutat (2. ábra, v. ö. 1. ábra).

A streptozotocinnal diabetesessé tett állatok retinájában a kísérlet kezdete után 3,5 hónappal a következőket találtuk: A capillaris endothelsejtek cytoplasmájában igen sok a vesiculum, az alaphártya jelentősen megvastagodott (3. ábra). A capillárisok közelében elhelyezkedő Müller-sejtekben ovális, elektrondenz testecskéket találtunk, amelyek jelenlétét Hori [11] írta le először kísérletes diabetesben.

A kísérlet kezdete után 10 hónappal leölt állatok capillárisainak basalmembranja további meg vastagodást mutat (4. ábra). A basalmembrán szerkezetében tagozódás alakul ki^egy-egy elektrondenzebb tömörülés az endothel - sejt, illetve a Müller-sejt felöli oldalon, valamint a pericyfcák körül. A pericyták száma csökkent, néhány cytoplasma nyúlvány látható a megvastagodott basal-2. ábra. Szakaszosan növekedési hormonnal kezelt állat retinális capillárisának képe

a kísérlet kezdete után tíz hónappal. BM = basalis membrán, E = endothel, P =pericyta,

L=érlumen, M = Müller-sejt, nyíl =vacuolum. Nagyítás: 20 000 X

199