Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám
Szemészet 124. ITS—182. I»ST. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Alberth Béla) közleménye Hogyan lett a „cataracta” szó szemészeti szakkifejezéssé ? ZAJÁCZ MAGDOLNA A cataracta latinosított görög szó, vízesést jelent. A szürkehályogot a vízesés szóval jelölni látszólag teljesen logikátlan. Már fiatal orvos koromban felkeltette érdeklődésemet ez a kérdés. A miért-re azt a választ kaptam, hogy az ókori görögök úgy gondolták, hogy a szürkehályogos betegek szemére úgy borul a homály felülről lefelé, mint ahogyan a vízesésben zuhog a víz. A magyarázat elégtelensége világos volt már akkor számomra. A szürkehályogos betegek panaszai ugyanis sohasem jelentkeznek ilyen formában. Tudjuk, hogy az ókori népek orvosai nem ismerték a szürkehályog lényegét, hiszen nem voltak alapvető anatómiai ismereteik, sokáig még a lencse létezéséről sem tudtak. Bizonyos viszont, hogy hályogos szemű betegek akkor is voltak, és a panaszaik sem lehettek mások, mint napjainkban. Mi volt tehát az a legvalószínűbb eseményláncolat, amelynek végén megjelent a cataracta szó ? Ismeretes, hogy az orvosi terminológia alapja a görög és a latin nyelv. Az orvosi műszavak azonban nem származnak minden esetben az ókori görögből vagy latinból. A cataracta szó is azok közé tartozik, amelyeknek keletkezéséért nem az ókori görögök a felelősek. Megjelenése sokkal későbbre tehető. Az a folyamat viszont, amelynek eredményeképpen a cataracta a szürkehályog szakkifejezésévé vált, már a görög kultúra kialakulása előtt elkezdődött. Első helyen és tulajdonképpen alapvető okként az ókorban kialakult ,,humorálpatológiai elv”-et kell megemlíteni. E kórtani elv szerint a betegségeket a szervezet nedveinek kóros áramlása, keveredése okozza. A Magyar Orvosi Lexikon (1969) ezt az elvet Hippokratésztől (i. e. 460 — kb. 377.) származónak nyilvánítja. Lehet, hogy a hippokratészi könyvek hangsúlyozzák elsőként és legerőteljesebben ezt az elképzelést, az eredete viszont bizonyosan régebbi időkre tehető. Az egyik legrégebbi orvosi emlékünkben, az Ebers-féle papirusban [6], amely i. e. 1770 körüli évekből származik, már van egy kifejezés, amely a humorálpatológiai szellemnek felel meg: ,,Ach ente muou em merd” = víz (nedv) felszállása a szembe. Magnus [17] szerint ez lehet az első kifejezés, amely a szürkehályogra vonatkozhat, mégpedig a már akkor meglevő, később hippokráteszi humorálpatológiai elvnek nevezett elképzelés jegyében. Ez az óegyiptomi kifejezés az évszázadok folyamán elterjedt. Ezt vették át saját nyelvükbe az akkori kultúrnépek (Óindia: Moteeabind és Kujjulbind = csepp rossz víz; Perzsia: Ab i Marwareed = gyöngy csepp: zsidó; Maim kebuin = megrekedt víz). A korai görög szemészet, úgy tűnik, az előzőeknél kissé alacsonyabb színvonalat képviselt [Magnus, 18]. A betegségeket, a gyógyulást az istenek akaratával magyarázták. Megelégedtek a tünetek felületes megfigyelésével. Észlelték azt, hogy ha a pupilla színe megváltozik, csökken a látás. Az ilyen tünetekkel járó betegséget glaucomanak vagy glauchosisnak nevezték. Meg kell jegyezni, hogy ezek a szavak, éppúgy mint más nyelvek hasonló kifejezései, nem egy, ma ismert betegséget jelöltek, hanem egy betegségcsoportot-178
