Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. szám
1. ábra. Angiogenezis-kiváltás lehetséges útjainak sematikus ábrázolása. Látható a szövet kezdeti állandósult állapota és a „normális” gátló és serkentő hatások közötti egyensúly. Ugyancsak megfigyelhető az új erek növekedésében szereplő potenciális kiváltók végső közös útja figyelhető, az angiogén folyamatban esetleg szereplő sejtek (mint például a retinális pigmenthám) a környezeti feltételektől függően gátló vagy serkentő anyagokat termelhetnek. Jelenleg az angiogén faktorokat nyúl, patkány és egér szaru- és szivárványhártyáján, vagy csirke chorioallantois hártyáján tanulmányozzák. Bár az érújdonképződéssel kapcsolatos saját elméletem szerint ez „egységes jelenség”, mely lényegében minden szövetben azonos, ezen feltételezést közvetlen bizonyíték ezideig nem támasztja alá. Kétségtelen, hogy in vitro modelekből sejt-szinten további adatokat nyerhetünk. Mégis szem előtt kell tartani, hogy az endothél sejtek in vitro proliferációja és/vagy kemotaxisa semmi jelentőséggel nem bír az in vivo végbemenő érújdonképződéses folyamatokra vonatkozóan. Ezért komoly erőfeszítéseket kell tenni a retina és chorioidea angiogenetikus modeljének reprodukálható és megbízható változatának kifejlesztésére. Nincsen ismeretünk az érújdonképződés helyén a korai fázisban végbemenő sejt anyagcsere aktivitásról és/vagy a morfológiai változásokról. Erőfeszítéseinket most azon hisztopatológiai változások megértésére összpontosítjuk, melyek megelőzik az új erek kialakulását a különböző kiváltó ingerek hatására. Az endothél sejtek képesek IL—1 termelésére (egy erős angiogén stimulus), amennyiben TNF stimulus éri azokat. Ezt a jelenséget talán specifikus membrán receptorok aktiválódása indítja meg. A proliferáció és/vagy kemotaktikus jelek „kiváltásáért” felelős különböző endotheliális receptorok tanulmányozása bizonyára biztosítja számunkra a szükséges adatokat ahhoz, hogy az endothél sejt reakciókat befolyásolhassuk. A szemorvosok számára az angiogenezis tanulmányozásának végső célja az, hogy ismereteket szerezzenek ezen folyamat befolyásolásának és/vagy gátlásának lehetőségeire vonatkozóan. Meglepően kevés információnk van a néhány avascularis szövetből (szaruhártya, lencse, porc) történő gátló anyag „kivonásával” kapcsolatban. Bár néhány gátló hatásról tudunk, ezek — véleményem szerint — nem teljesen meggyőzőek és határozottan nem megfelelőek klinikai 116
