Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
Szemészei 124. 108—108. 1087. Emlékezzünk Liebermann Leóra* CSILLAG FERENC 1882-ben Budapesten született. Apja a budapesti egyetem orvosi karán az egészségtan tanára volt. Egyetemi tanulmányait befejezve mint fiatal orvos a szemészeti szakma elsajátítására a Mária utcai szemklinikára került, ahol a konzervatív Grósz professzor mellett rövidesen ő jelentette a haladás szellemét. Amerikai tanulmányútja után a klinikán bevezette — hazánkban elsőként — a Sweet-féle röntgen-idegentest lokalizációs eljárást, ami nagymértékben megkönnyítette a szembe jutott idegentestek lehető legkíméletesebb és legeredményesebb eltávolítását. Ugyancsak ő végezte nálunk elsőként a zöldhályogosoknál oly jó eredménnyel járó ciklodialízis műtétet. Szorgalma és munkája elismeréséül 1916-ban egyetemi magántanári kinevezést kapott, és a budapesti Szt. Rókus kórház szemészeti osztályának vezető főorvosa lett. Kórházi osztályán már haladóbb szellemben és a saját, megfontolt elgondolásai szerint dolgoztunk csendben. így megnyitó műtéteknél — ha kívánatos volt — a szemtekét 8—10 perces enyhe nyomással megpuhítottuk. Mikor a Grósz klinikán a szürkehályog kivonásokat még mindig a széles szivárvány kimetszésével, tokszakítással végezték, mi Liebermann osztályán már kis gyöki szivárványhártya kimetszés után a kereken hagyott pupillán át sértetlen, zárt tokbanmaradék nélkül távolítottuk el a hályogot, a betegnek jobb látást biztosítva. Sokat foglalkozott még a zöldhályog, kancsalság különféle alakjainak műtéti megoldásaival, a trachoma korszerűbb, kíméletesebb kezelésével. Kortársaira nem irigykedett, féltékenykedett. Blaskovicsról és Imréről mindig elismerőleg nyilatkozott és műtéteiket rendszeresen végeztük. A Blaskovics és Imre műtétek eredményeiről beszámolni engem bízott meg. Gondolkodó elme, jellemes ember, magához szigorú, pontos, nyugodt biztoskezű műtő volt. Munkatársaihoz türelmes, jóindulatú és elnéző, a betegekhez pedig gyengéd és humánus. Tevékeny tagja volt a Magyar Szemorvostársaságnak, 1930—34-ig pedig elnöke, s ott sok tudományos előadást tartott. Úgy a hazai, mint külföldi szaklapokban számtalan tudományos dolgozata jelent meg. A szeszélyesen kegyetlen és igazságtalan sors vészes közeledése kioltatta vele saját élete mécsesét. Halálával pedig nagy veszteség érte a magyar szemészetet. Mint alorvosa mellette dolgoztam négy évig. Kinevezésem lejártával — kis szegedi kerülővel — visszakerültem a Grósz klinikára, amikor pályafutásom mélypontjára jutottam, bánatommal hozzá mentem, s mindenkor megvigasztalt, lelket és reményt öntött belém. Nagyon sokat tanultam tőle, s mint egyik nagy tanítómesterem emlékének mindenkor hálatelt szívvel és köszönettel adózom, emléke pedig bennem örökké él. *A Magyar Szemorvostársaság alakulásának 100. évfordulójára 108
