Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
Szemészet 133. 49—53. 198«. Jubileumok az újkori magyar szemészet történetében* BIRÖIMRE 1863-ban Markusovszky Lajos, akinek szívós akaratereje hét évvel azelőtt életrehívta az Orvosi Hetilapot, elhatározta, hogy a fejlődő és mind tágabb érdeklődési körű orvosi kar számára lapjában további igények kielégítésére fog teret nyitni. Ezért tervbe vette, hogy a lapot, amely akkor a magyar orvosok egyetlen tudományos orgánuma volt, különböző szakmai mellékletekkel gazdagítja. Szándékát a következő években meg is valósította, amennyiben, mint az Orvosi Hetilap rendszeres melléklete, a lap 1864. január 3-i számában megindult a Szemészet, a jan. 24-i számtól kezdve pedig (ugyancsak havi folyóiratként) megjelent a Nő- és Gyermekgyógyászat, melyeket 1865-től kezdve a Közegészségügyi és Törvényszéki Orvostan rendszeres mellékletei követtek. Markusovszkyt, mint minden ténykedésében, úgy a hazai szaklapok megindításában is célszerű tudatosság vezette. Külföldi utazásai során tanúja lehetett annak a hatalmas fellendülésnek, ami az ötvenes-hatvanas években az orvostudomány egész szerkezetét, az egész orvosi gondolkodást alapjában változtatta meg és a medicinát ráállította azokra a sínekre, amelyeken ma is halad. Claude Bemard kísérletes fiziológiája, Helmholtz élettani-optikai felfedezései, Lister asepsises sebészete, Liebig és Wähler kémiai forradalma, Graefe új szemészeti megfigyelései ezekben az években indulnak győzelmes, hódító útjukra és Markusovszky finom intellektusa hamarosan megérezte, hogy azt a roppant gazdagodást, amit korának orvostudománya produkált, egyetlen orvosi lap még töredékeiben sem fogja tudni a hazai orvosok számára közvetíteni. A Szemészet, valamint a Nő- és Gyermekgyógyászat megjelentetésének ezek a szempontok voltak a legfőbb irányítói. Amíg a Nő- és Gyermekgyógyászat szerkesztőinek Markusovszky az egyetem két nagytudású és hírneves professzorát, Bókay Jánost és Semmelweis Ignácot nyerte meg, a Szemészet szerkesztésére egy egyetemen kívüli, sőt az egyetemről — vele együtt — „eltanácsolt” szemészt, a tudós Hirschler Ignácot kérte fel. A két férfit igen sok szellemi és érzelmi kapocs fűzte össze: mindketten a bécsi egyetemen tanultak, mindketten Európajárt orvosok voltak, akik szemeiket mindig a haladás fókuszaira szegezték, mindketten a magyar orvostudomány fejlesztésének és majdan európai szintre emelésének voltak a hitvallói, s a felfogásuk érvényesítéséért minden harcra és áldozatra képesek voltak. Nyilván a rokongondolkodás, az abból fakadó baráti érzések és főként Hirschler sokoldalú és korszerű szemészeti tudásáról való személyes meggyőződés vezették Markusovszkyt, amikor a Szemészet szerkesztését nem az ország első hivatalos szemészére, az egyetem szemészprofesszorára, hanem csupán a szakmai tudás és a haladó gondolkodás rangjával ékes Hirschler Ignácra bízta. Hirschler Ignácról, a Szemészet első szerkesztőjéről, aki az Orvosi Hetilap megalapítása körül is tevékenyen vette ki részét, az utóbbi években több tanulmány látott napvilágot és életéről, a magyar szemészet érdekében kifejtett munkásságáról 1957-ben, a Hetilap centenáris évében, a szerkesztőség felkérésére, e sorok írója is megemlékezett. Hirschler volt az első szemészünk, akinek gondolkodását a Desmarres—Helmholtz—Graefe—Donders-kor légkörének * Az 1985. nov. 29-én rendezett jubiláris nagygyűlésen tartott előadás, amelynek egyes adatait a szerző egy régebbi (Orvosi Hetilap, 1964. nov. 8.) dolgozatában is felhasználta. 49
