Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Szemészet 123. 2—4. I98(í. Ifj. Imre József centenáriuma* tlÓSAYTIBOR Száz éve született ifj. Imre József. Magasztosnak érzem Róla emlékezni. Engedtessék meg, hogy rövid, hatvan esztendős életének főbb állomásait, emlékeztetőül, csak rideg számokkal soroljam fel, hisz ezek nyomtatásban könnyen fellelhetők. Hódmezővásárhelyen született. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem 1907-ben orvos doktorrá avatta. Orvosi pályáját a Grósz Emil által vezetett Szemklinikán — ebben az épületben kezdte meg. 1914-ben magántanárrá habilitálták. 1918 áprilisában a Pozsonyi Egyetem Szemklinikájának nyilvános rendes tanára (34 éves korában). 1919. novemberben a trianoni békediktátum értelmében el kellett hagyniok Pozsonyt. 1924-től 1929-ig Pécsett az Erzsébet Tudományegyetemen működött. 1929—1939-ig az Állami Szemkórház igazgatója. 1939-ben (Blaskovics László halála után) a Mária utcai Szemklinika élére nevezték ki. 1945. január 22-én meghalt. Monoton, látszólag szinte szenvtelenül felsorolt adatokat tekintsük csupán keretnek, melyben Imre József egyéniségét mint emberi jelenséget idézni kísérlem. Immár 40 év előtti korai távozása jelzi, hogy a jelenleg kb. 65 évnél fiatalabbak (a jelenlevők nagy többsége) őt alig vagy egyáltalán nem ismerhették. Ugyanakkor ne vegyék rossznéven, ha közlöm, hogy jó sorsom megengedte, hogy 23 éven át (1922—1945) beosztottjaként folyamatosan mellette lehettem. Határozottan szuggesztív jelenség volt. Halkszavú, mégis felfigyeltek rá. Mozgása, járása nyugodt, nem sietett. Öltözködése szolid, mindig kifogástalan. Magatartása stílust képviselt és tiszteletet parancsolt. Ebbe a külsőbe vetítve lássuk, hogyan teljesítette az orvosprofesszor feladatát. Tantermi előadásai világosak, színesek, betegbemutatásokkal, átlagon felüli érdeklődéssel. Legtöbbször maga tartotta. Két féléven át heti ötször másfél órában! Az oktatás „szószerint” vérében volt: atyja, nagyapja, testvérbátyja tanszékvezető egyetemi tanárok voltak. Szigorlatokon annyit követelt, amennyit általános orvosnak szemészetből az egészség védelmében tudnia kell; köztudomásúan többet kívánt, mint az előző évtizedekben. Az ifjúság helyzetével, gondjaival — néha bizony zavargásaival — aktívan törődött. Ezen ténykedése elsősorban Pécsett, az aránylag kis város közvetlenebb kapcsolatai folytán fokozódott. Tudni kell, hogy régebben az egyetemek tagozódása négy fakultást ölelt fel. Ezek együttesének felelős feje az évente, karonként váltakozva választott rektor volt. 1927—28. tanévre az orvosi kar Imre Józsefet választotta. A doktorrá avatáskor útravalóul intézett búcsúszavai örökérvényű bölcsességeket reprezentáltak. Szellemi hagyatékul „Rektori beszédek” c. alatt az utókornak hátrahagyta. Beosztott orvosokkal, a klinika tagjaival nem programszerűen foglalkozott. Betegvizitek, műtétek, referálok során sokat lehetett tőle tanulni. Bizalmát ki kellett érdemelni; a hízelgést nem tűrte, hamisságot, áskálódást csírájában elfojtotta. így, körülötte a munkahelyen barátságos, meghitt légkör alakult ki. Szerettük, tiszteltük, becsültük. Jutalmul: bízott beosztottjaiban. Dicsérő elismerés inkább a fiatal kezdő orvosoknak jutott; az idősebbektől elvárta, * Dr. Nónay Tibor 1984. június 8.-i ünnepi ülésen tartott emlékezése. 2
