Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
duzzadó lencse miatti glaucomát állapított meg. Nyolc betegnek a követési időszakban glaucomas panaszai nem voltak. A műtéti eljárás hatásosságának és a vegyi sérülések pathophysiológiai vizs gálatának céljából nyúlkísérleteket végeztünk. Kísérleteinket 18 nyúlszemen* hajtottuk végre. A nyúl egyik szemén kísérletes maródást hoztunk létre n/NaOH oldattal. Néhány perc után a lúgot alaposan kimostuk. A beavatkozást követő 1 hónapos megfigyelés alatt 4 nyúl szemén nem észleltünk tensioemelkedést. A corneán csak finom, felszínes homály, a conjunctiván mérsékelt hyperaemia volt észlelhető. Két nyúl szemén a beavatkozást követően 2—4 nap között spontán perforáció lépett fel. Tizenkét nyúl esetében a 10—20. nap között tensioemelkedést észleltünk. Hat nyúl szemén peritomiát végeztünk, 6 nyúl szemet kontrollként figyeltünk meg. A harmincadik napon minden nyúl szemét enucleáltuk és szövettanilag feldolgoztuk (Haematoxylin és Azan festés). Az első csoportban, ahol tensioemelkedést nem észleltünk, a vegyi sérülés nem károsított mélyebb rétegeket. A csarnokzugban nem voltak összenövések, csak az episclerális vénák körül találtunk mérsékelt infiltrátiót. A tensioemelkedés elmaradása ezen esetekben a perforáció, ill. az enyhe sérülés javára írható. A műtét nélküli, kontrollként szolgáló csoportban már az 5.—9. naptól fokozatosan emelkedett a tensio, majd 3 esetben pár nap múlva spontán csökkenés következett be. A szövettani feldolgozás az utóbbi esetekben a következőket mutatta: két szemnél a csarnokzug és az iris gyökének részleges, lapszerinti letapadása egy esetben sanguinopurulens váladék volt látható a csarnokzugban. A további 3 esetben a csarnokzugban és környezetében akut lobsejtes beszűrődést láttunk. A Schlemm-csatorna vérrel telt, benne és környezetében acut lobsejtes beszűrődés. A harmadik csoportban a temsioemelkedést követően peritomiát végeztünk. A hat nyúl közül 1 esetben 4 nap, két esetben 12—14 nap, 3 esetben 20—22 nap után került sor a műtétre. A tensio normalizálódása után a nyulakat elvéreztettük, szemüket enucleáltuk, szövettani metszeteket készítettünk. A korai tensioemelkedést mutató szem szövettani lelete a következő volt: a csarnokzug minden esetben kisebb-nagyobb mértékben lezárt. A limbus melletti sclera részt hám nem fedi, helyenként csíkokban elhelyezkedő vvt. halmazok feküdtek a felszínre. Az episclerális vénákban kevés vvt., körülöttük akut lobsejtes beszűrődés, a Schlemm-csatorna nyitott. A később tensioemelkedést mutató szemek szövettani lelete a következő volt. Hámmal fedett granulációs szövetszaporulat alakult ki az izomtapadás mellett. Alatta egy rétegben hámsejteket észleltünk. A vénák fala megvastagodott, lumenük elzáródott. Megbeszélés A nyúlkísérletek alkalmasnak látszanak az emberi szemen a mészsérülés után történtek demonstrálására. A szövettani vizsgálatok igazolják, hogy a kialakuló secundaer glaucomának a bevezetőben említett és feltételezett okai megtalálhatók. A folyamat összetett, tehát több tényezőre vezethető vissza a másodlagos glaucoma kialakulása. A korai stádiumban végzett peritomia jó hatása azzal magyarázható, hogy a vénák átvágása megszünteti az episclerális vénás rendszer lobsejtes beszűrődése miatt kialakult vénás elfolyás gátlást. A későbbi stádiumban, amikorra a granulációs szövet már kialakult, csökken az elfolyás. így a magas nyomás még az ép csarnokzugi képletek mellett is kialakulhat. A granulációs szövet lefejtésével megszűnhet a vénás pangás, szabad utat engedünk a csarnokvíznek a sclerális felszínre. 32
