Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
Szemes/,cl 122. 92—99. 1985. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem 11. Szemklinikájának (igazgató: Németh Béla egyetemi tanár) közleménye Krónikus vesebetegségben szenvedő gyermekek szemészeti vizsgálatával szerzett tapasztalataink* farkas Agnes, széll Katalin Hazánkban a felnőttekéhez képest elenyésző az aktív kezelésben (művesekezelés, veseátültetés) részesülő vesebeteg gyermekek száma. Különösen fontos tehát, hogy a gyermekkorban kialakuló, krónikus veseelégtelenséghez vezető állapotok korai felismerése érdekében minden rendelkezésre álló diagnosztikus eljárást felhasználjunk. A korszerű nephrologiai ellátásban egyre jelentősebb szerep jut a teljesen veszélytelen, objektív szemészeti vizsgálómódszereknek is. Gyermekkorban a leggyakoribb vesebetegség az akut diffúz glomerulonephritis (GN). Az akut GN-en átesett gyermekek folyamatos, alapos ellenőrzése szükséges, mert a klinikailag gyógyultnak tekintett esetek között még hosszú évek múlva is magas százalékban lehet találni a laboratóriumi értékek alapján aktív stádiumban levő GN-t (5 év után is 11%! — Heim, 1977). A krónikussá vált esetek egy részében veseelégtelenség alakulhat ki a pubertás korban, de kialakulhat később, a fiatal felnőttkorban, amikor a szemfenékvizsgálat is a gyermekkori, gyógyultnak tekintett vesebetegség krónikussá válását igazolhatja. Betegek és módszerek Jelen munkánkban 28 krónikus (kr.) vesebetegségben szenvedő gyermek és fiatal felnőtt szemészeti vizsgálatának eredményéről számolunk be. (Utóbbiak kortörténete a gyermekkorba nyúlik vissza.) A diagnózisok között a kr. GN volt a leggyakoribb, amit az esetek többségében szövettani vizsgálattal is igazoltak. Egy betegnek kr. pyelonephritise volt, két csecsemőnél az uraemiát súlyos fejlődési rendellenességek okozták. A kezelés módja szerint a betegeket 3 csoportba osztottuk. Az I. csoportba a konzervatív úton kezeltek (10 beteg), all. csoportba a krónikusan haemodialysáltak (9 beteg) tartoznak, a III. csoportot pedig a veseátültetésen átesett betegek képezik, akik a műtét előtt haemodialysisben (HD), 1 esetben pedig peritoneális dialysisben (PD) részesültek (9 beteg). A veseátültetésen átesettek között Í4 éven aluli gyermek csak 1 volt. A betegeken a kálcium-foszfor anyagcserezavar következtében a conjunctivában és corneában megjelenő szemcsés felrakodást figyeltük réslámpával, 'tágított pupilla mellett vizsgáltuk a lencsét (réslámpával és szemtükörrel) és a szemfeneket. Az aktuális állapotot fényképen rögzítettük. Az áttekinthetőség kedvéért angiopathiaként (AP) értékeltük az érfal elváltozások minden formáját. Ha emellett oedema, vérzés, exsudatum, illetve ezek bármelyike is látható, retinopathiáról (RP) beszélünk. Elektroretinographiás (ERG) vizsgálatokat végeztünk a korábban már ismertetett módszer szerint (Bohár és Farkas, 1976). A laboratóriumi leletek közül figyelemmel kísértük a szérum elektrolit, creatinin és karbamid értékeket. A művesével kezelt betegek radioimmunoessay módszerrel mért parathorinon szintje és ioncserélő oszlopkromatográfiával meghatározott kóros polipeptid értékei is rendelkezésünkre álltak. A betegek a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Gyermekklinikáján, II. Belklinikáján, az Urológia Klinikán és az I. Sebészeti Klinikán állnak kezelés, illetve ellenőrzés alatt. (A laboratóriumi vizsgálatok a fenti intézetekben történtek.) Munkánk célja az volt, hogy összefüggést keressünk a szemészeti és a laboratóriumi vizsgálatok eredményei, valamint a betegek általános állapota között. A betegekre vonatkozó adatokat és vizsgálataink eredményeit az 1. és 11. táblázatban foglaltuk össze. * Az 1982-es Papolczy-pályázaton díjazott pályamű alapján. 92
