Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
visus javulását eredményezte. Két beteg látóélessége nem változott, kettő 0,5—0,6, 12 pedig 0,2—0,3 javulást produkált. Tapasztalataink szerint az IN kezelés alatt a rose-bengal festés volt a legszorosabb párhuzamban a beteg szubjektív panaszainak csökkenésével, a látélesség javulásával. A BUT érték nőtt ugyan néhány másodpercet, de ez nem kísérte mindig adekvát módon a visus javulását, ill. a panaszok csökkenését (2. ábra). A festődő foltok száma Szám- 30_50 10—30 < 10 tálán száma Kezelés előtt 7 9 Ki Kezelés után — 0 2 8 16 2. ábra. HUT-érték változása az IN-kezelés hatására Megbeszélés A száraz szemek kezelése hosszú ideig csak a könny volumenének növelését, a vizes fázis pótlását jelentette (Locke oldat, NaCl). A cellulose származékokat először Swan [20] használta 1945-ben. Előnyük a vizes oldattal szemben, hogy magas viscositásuk révén hosszabb a retentiós idejük [7, 17, 18]. Gautheron és mtsai [5] mérései szerint a methylcellulose rövid időre növeli a felszakadási időt, és 15—30 perc múlva az vissza is tér eredeti értékére, tehát igen gyakran kell alkalmazni. Adler és mtsai [1] viszont a könny termelés függvényének tekintik a műkönny hatásának idejét és mértékét, nem pedig a retentiós idő megnyúlásának. Ezen elv alapján a csökkent vizes fázis egyben azt is jelentené, hogy a műkönny hosszabb ideig marad a szemben. A magas viszkozitás következménye, hogy a könnypótló szer kicsapódik a szemhéj szélére, kemény pörköket képezve. Ezért alacsonyabb viszkozitást! vízoldékony polimerek (PVA, PVP) alkalmazására került sor, amelyekről Krisha és Brown [10] számolt be 1964-ben. A PVA-t a polyvinilacetát hidrolízisével állítják elő. Jó könnyfilm képző tulajdonságokkal bír. Hatására a retentiós idő megnyúlását, a könnyfilm vastagodását észlelte Norn [19], és Lamberts és mtsai [11]. Krisha [10] szerint a PVA és a cellulóz származékok retentiós ideje között számszerűen csekély a különbség. Norn és Opauszlci [17] 2%-os methylcellolose hatására négyszeres, 10%-os PVA hatására pedig hétszeres BUT érték növekedést észlelt egészséges egyéneken. Ugyancsak Norn [18] „siccas” betegek szemein is mérte a PVA hatását, a BUT tükrében, mely 10,7 + 1,1 sec-ről, 11,2 + 1,3 másodpercre emelkedett. Lemp és mtsai [14] mérései szerint a PVA-t tartalmazó Liquifilm hatására normális szemeken kétszeresére emelkedett a BUT érték és ez 60—80 percig nem változott. Ismert azonban, hogy normális könnymennyiség mellett is jelentkezhetnek száraz szemekre jellemző panaszok [12]. így a könnypótló szereknek a könnyfilm képzésen túl még a mucin szerepet is át kell vállalnia [7, 13]. Mucomimetikus hatásuk lényege, hogy hidrofil, adszorheált réteget képezzenek az epitheliumon a hiányzó vagy inadekvát mucus szerepét pótolva. Csökkentsék az interfacialis tensiót, csökkentsék a felületi feszültséget, a lipidréteghez kapcsolódva. így a Marangoni-effektus által vastagítják a könnyfilmet, nem változtatva meg annak refrakciós indexét. A lipiddel szennyezett mucus eltávolí78
