Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
egyszerűséggel, lehetővé teszi a tényleges szemnyomás 98%-os megközelítését. Ezt a minimális bedomborítási térfogattal éri el, mivel így a corneoscleralis rigiditás hatása elhanyagolható. Draeger és Perkins a kézi változat egy-egy fajtájának elkészítésével lehetővé tették nemcsak ülő-, hanem fekvőbeteg szemnyomásának pontos applanációs mérését is. A Goldmann-féle applanációs tonometer pontosságát a mai napig nem sikerült még túlszárnyalni. Mackay és Marg úgy próbálták kiküszöbölni a corneoscleralis rigiditás hatását, hogy az 1959-ben megszerkesztett tonometerük mérőfejét az applanált terület centrális zónájába helyezték, ahol az nincs kitéve a corneoscleralis burok ellenálló erejének. A rövid mérési idő érzéstelenítés nélküli tonometriát tesz lehetővé. Az applanációs tonometria útjának felvázolásakor szólni kell még a pneumatikus úton, gázzal, illetve levegővel működő tonométerekről. 1923-ban Caspary, 1965-ben Rodenhäuser és Steinberg, valamint Durham és Langham szerkesztettek gázzal működő zárt, illetve nyitott rendszerű tonométert. 1972-ben ismertette Grolman úgynevezett „non contact” tonométerét, amely a cornea appianációját levegőárammal idézi elő és korszerű optoelektromos érzékelővel, digitális kijelzővel van ellátva. Újszerű, hogy a cornea belapításához szükséges időt méri, ami a szemnyomás mértékének függvénye. A Grolman-tonométerrel először vált lehetővé, hogy a cornea érintése nélkül lehet meghatározni az intraocularis nyomást. A „non contact” tonométer csak a corneára vonatkozó szigorú kautélák betartása mellett ad viszonylag pontos értékeket. A készüléket a mérés rövid időtartama szűrővizsgálatok végzésére praedestinálja (Brooser és munkatársai). Az applanációs tonometria 100 éves útjának vázlatos áttekintése után szólni kell az „applanációs contra impressziós tonometria” kérdéséről. Nemcsak a jubileumi alkalom mondatja velem, hanem elméleti és gyakorlati szempontokkal bizonyítható az applanációs tonometria fölénye az impressziós tonometriával szemben. Az applanációval létrehozott szabályos alakú bedomborítás pontos geometriai számításokat tesz lehetővé, ami az impressziós bedomborítás esetében nem kivitelezhető. A kalibráció és standardizálás egyaránt egyszerűbb és megbízhatóbb az applanációs tonométer esetében. Az impressziós tonometriánál a rigiditásnak a mérési eredményt torzító hatása nem küszöbölhető ki, ezzel szemben a neutralizációs átmérő-tartományon belüli applanációs mérés eredménye megközelíti a tényleges intraocularis nyomást. — fgy ha van ideális tonométer, akkor az mai tudásunk szerint csakis applanációs lehet. Bizonyos gyakorlati, anyagi és szokásbeli szempontok miatt azonban még hosszú ideig számítani lehet a két mérési módszer egymás mellett élésével, bár Stepanik a Schiötz-tonométer fölött már meghúzta a vészharangot. Ideje visszakanyarodni a módszertől a lényeghez, a tonometriától a glaucomához. A tonometria klinikai szempontból azért fontos, mert általa detektálható a glaucoma kardinális tünete, az intraocularis nyomás megemelkedése. 100 éve a glaucoma-kutatás igénye indukálta a methodologiai útkeresést és hívta létre az első applanációs tonometert. Hivatott kutatók kezében azután a tonométerről bebizonyosodott, hogy nemcsak a fiziológiás és kóros szemfeszülés elkülönítésére, a glaucoma megállapítására alkalmas, hanem a hydrostatikus viszonyokon kívül a szemgolyó hydrodynamikája is tanulmányozható általa, így váltak megismerhetővé a csarnokvíz termelésének és elfolyásának mennyiségi paraméterei, ez pedig elősegítette az aetiopathogenesis számos kérdésének tisztázását és a gyakorlatban a therápiás lehetőségek közül az individuálisán adaequat módozat kiválasztását. A legutóbbi 15—20 évben a glaucoma kutatásában a figyelem a pathophysiológiai kérdések felé fordult. Goldmann, Hayreh és mások munkássága nyomán 67
