Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
Szemészet 12>. «5—в». 1»85. A gyöngyösi Városi Tanács V. В. Bugát Pál Kórháza szemészeti osztálya (osztályvezető-főorvos : Pintér László) közleménye 100 éves az applanációs tonometria Referátum PINTÉR LÁSZLÓ A tonometria története szoros összefüggésben van a glaucomáról szerzett ismereteink történetével. A múlt század első harmadában ismerték fel a glaucoma és a szem megkeményedése közötti összefüggést. Desmours 1818-ban, Me Kenzie 1830-ban írta le, hogy glaucoma esetében a szemgolyó kemény. Fabini Teofil János 1831-ben Pesten megjelent,,Doctrina de morbis oculorum” című munkájában kőkemény szemről tesz említést. Később Oraefe csoportosította a glaucoma tüneteit és ezeket a szemnyomás emelkedésére vezette vissza. 1863-ban megjelent munkájában a glaucomát a következőképpen definiálta: ,,A glaucoma tünettani fogalma a szemfeszülés megnövekedésében gyökerezik, amely visszahat a látóideg, illetve az ideghártya funkciójára”. Graefe leírása már feltételezett valamit, ami akkor még nem létezett, nevezetesen egy eszközt, amelynek segítségével a szemfeszülést mérni lehet. Abban az időben ujjal való tapintással állapították meg, hogy a glaucomás szem keményebb az ép szemnél. Graefe munkássága nyomán előtérbe került a szemnyomás mérésének fontossága. Maga Graefe, majd Donders is szerkesztett egy-egy tonométert, amelyekkel a szemfeszülést a szemhéjon keresztül, vagy a conjunctíván át a selerán kísérelték meghatározni. Az eszközök technikai fogyatékosságai és az érzéstelenítés hiánya nem tették lehetővé exakt adatok nyerését. Jellemző az első tonométerekkel való mérés pontatlanságára, hogy Weber 1873-ban 30—40 Hgmmben, Pflüger 1877-ben 60—70 Hgmm-ben jelölte meg a normális szemnyomás mértékét. A tonometria megteremtésén fáradozók munkássága viszonylag rövid idő alatt oda vezetett, hogy Weber 1867—68-ban publikált munkáiban leírta az applanációs tonometria elvét. Egy olyan eszköz elkészítését tartotta szükségesnek, amely a szemgolyó falát belapítja, quasi egy gömbszelet alapjáig, és egyúttal a belapításhoz szükséges nyomást regisztrálja. Ügy vélte, hogy ezzel megoldódna a bulbus hydrostatikus viszonyainak mérése. Webert joggal tekinthetjük az applanációs tonometria elméleti megalapítójának. Javasolt módszere akkor nem terjedt el. 16 évvel később, 1884-ben Wébertől függetlenül, egy orosz szemorvos, Maktakor megalkotta az első olyan használható tonométert, amely a szemgolyó belapítása által teszi lehetővé a szemfeszülés mértékének meghatározását. Alekszej Nyikolajevics Malclakov 1837-ben Moszkvában született, egész életében Moszkvában dolgozott, előbb a szemkórházban, majd a szemészeti klinikán, melynek igazgatója is lett. Sokrétű tudományos munkássága a szemnyomásmérés fejlesztése terén volt a legeredményesebb. Sokat foglalkozott az egyetemi oktatás tökéletesítésével, a szemklinika szervezésével. A glaucoma sebészi kezelésére általa 1886-ban javasolt „ferde sclerectomia” a mai filtrációs műtétek előfutárának tekinthető. Szabad idejében méhészkedett és festegetett. 1895-ben halt meg. * * Elhangzott a Magyar Szemorvostársaság 1984. évi Nagygyűlésén (Gyöngyös, 1984. augusztus 31.). 65
