Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
Szemészet 1‘1‘í. I—9. 198Л. A Martin—Luther Egyetem Halle-Wittenberg Szemészeti Klinika (igazgató: Mr. Prof. Dr. sc. med. M. Tost), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikája (igazgató : Varga Margit egyetemi tanár) és az V. sz. Elektronmikroszkópos Laboratórium, közleménye Állatkísérletes vizsgálatok glaucoma ellenes fistula műtéteknél alkalmazott szilikonhab transplantatummal* ALBRECHT KRAUSE, V A R G АЦМ A|R G I T és D A)R Ó C Z Y JUDIT A fistula műtétek célja glaucoma esetén a szem belnyomásának csökkentése. A jó eredmények azonban gyakran csak átmenetiek a beavatkozás után kialakuló hegesedés miatt. Sokan tettek kísérletet a műtét utáni hegesedés megakadályozására. Különféle idegen anyagot helyeztek az elülső csarnok és a conjunctiva közé, így teflont [4, 5, 6, 14], szilikon csövecskét [1, 2, 6, 7], polyetilént [6, 7], polyvinilkloridot [15], lószőrt [11], selyemfonalat [11], aranycsövecskét [11] és akrilt [12, 13], hogy utat biztosítsanak a csarnokvíz elfolyásának. A sok próbálkozás arra utal, hogy kielégítő megoldás nem született. Ezért Hanselmayer és Zechner [7] csak akkor javasolják a teflon, szilikon vagy polyetilén alkalmazását emberen, ha más glaucomaellenes műtét már nem jön szóba. Sklerafedéssel végzett goniotrepanatió esetében Fronimopoulos és mtsai [3] nylonszállal vagy teflonfóliával kísérelték meg a trepanatiós szájadék nyitvatartását, de a beavatkozás szövődményekkel járt [5]. Bár Fronimopoulos és Lambrou [4] idegen anyagok szövődménymentes toleranciájáról is beszámoltak, szövettani vizsgálatról ezekben az esetekben nem történt közlés. Ezen adatok és azon közlemények birtokában, melyek az ablatio retinae sebészetében a szilikonhab jó elviselhetőségéről számolnak be [9, 10, 16], határoztuk el, hogy állatkísérletekben ellenőrizzük ezen anyagok elviselhetőségét. Ezenkívül azt kívántuk vizsgálni, hogy alkalmas-e ez az anyag belső fistula nyitvatartására, továbbá, hogy alkalmazható-e a glaucoma sebészi megoldásai között. Anyag és módszer A kísérletekhez mindkét nembeli, öt felnőtt 2,5—3 kg-os nyulat használtunk. Altatásban (Ketanest, Parke Davis, iv. 2,5 mg/testsúly kg) goniotrepanatiót végeztünk Fronimopoulos [3] szerint. Egy állaton teflon fóliát, négy állaton 9 mm hosszú, 2,5 mm széles és 0,5 mm vastag szilikon csíkot helyeztünk a trepanatiós nyílásba, melyet két atraumatiku3 öltéssel, 10/0-ás selyemfonállal a selerához rögzítettünk. Utókezelésként egy héten keresztül naponta 5 alkalommal 0,3%-os Gentamicin kenőcsöt alkalmaztunk. A továbbiakban ellenőriztük a szemeket. Nyomásméréshez tonographot (Scliwartzer, München) használtunk, a méréseket négy héten keresztül hetenként, majd három hetenként végeztük. A szilikon csíkkal kezelt állatokat 1—3—8 és 12 hét múlva, a teflon fóliával kezelt állatot pedig 14 héttel a műtét után Lidocainnal túlaltattuk. A szem elülső részét feldolgoztuk morphológiai vizsgálatok céljára. A corneát, az elülső selerát, irist és a corpus ciliarét az operált régióban a szaruhártyára merőleges metszéssel egymástól elválasztottuk. Az így nyert anyagok fele fénymikroszkópos vizsgálatra kerüit. A fixálást 10%-os formaldehydben végeztük. A 10 /t vastag metszeteket a szaruhártya felszínére merőlegesen készítettük. Hematoxilin-eosin, toluidin kék, Giemsa és van Gieson festéseket alkalmaztunk. Az anyagok másik fele elektronmikroszkópos vizsgálatra került. A fixálást 2,5%-os glutáraldehydben és 1%-os osmiumtetroxidban végeztük. Dehydrálás felszálló alkoholsorban, beágyazás Eponban történt. A félvékony metszeteket toluidin kékkel festettük. Az ultravékony metszeteket Reichert mikrotommal metszettük, uranil-ólom kettős kontrasztozást végeztünk. A készítményeket JEM 7A elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. * Fenti munka a magyar—NDK államközi ösztöndíj egyezmény keretében a SOTE I. sz. Szemklinikán Dr. se. med. Albrecht Krause közreműködésével készült 1
