Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
kaptak. Az érmentes recipiensek eseteiben, csak a második héten volt migratios gátlás, amely a harmadik-negyedik héten fokozatosan megszűnt. A recipiensek általános aspecifikus immunreaktivitását az aktív és total E-rosetta képző lymphocyták arányának mérésével vizsgáltuk. A 3. ábrán látható, hogy a műtétet követő 2. héten az aktív E-rosettát képző T-lymphocyták aránya szignifikánsan emelkedett, hasonlóan a 1. ábrán bemutatott cellularis szenzibilizáltságot reprezentáló leukocyta migratio gátlás mértékéhez. A total E-rosettát képző lymphocyták aránya a követéses időszakban nem változott szignifikánsan. Az aktív E-rosettát képző lymphocyták változását, kezelt és kezeletlen betegeink eseteiben a d. ábrán láthatjuk. A lokálisan kezelt betegeknél az aktív E-rosettát képző T-lymphocyták aránya a követéses időszakban csökkent, a total E-rosetta aránya nem változott. A systemásan kezelt betegeinkben az aktív E-rosetta arány a 4. héten fokozatosan emelkedett. Végül egy olyan beteg leukocyta migratios eredményeit, valamint aktív és total E-rosetta arányait kívánom bemutatni, akinél a systémás immunszuppressziv kezelés ellenére a corneatransplantatum elszürkült (5. ábra). Az első héten systémás immunszuppressziv kezelés hatására a migratio gátlás csökkent. Az aktív és total E-rosetta aránya szintén csökkent, de a 3. és 4. héten mind a migratio gátlás mértéke, mind a T-lymphocyták aránya nőtt a klinikai rejectios jelekkel párhuzamosan. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a keratoplastica után systémás cellularis szenzibilizáltság mutatható ki. A recipiens általános immunreaktivitása fokozódik, melyet az aktív E-rosettát képző T-lymphocyták arányának emelkedése jelez [17]. A recipiensek immunreaktivitásának fokozódása az első és második héten független a cornea vascularisatiójától [7, 11]. Azonban a 3—4. héten csak abban az esetben mutatható ki az aktív E-rosetta arány emelkedés, ha a rejectio klinikai jelei is bekövetkeznek. A specifikus donor lymphocyta antigénnel végzett migratios test függetlenül a szervezet általános immunreaktivitásának változásaitól, és specifikusan a beültetett cornea ellen bekövetkezett rejectiót jelzi. Az eljárás korai és következetes pozitivitása miatt eredményes módszere lehet a cornea transplantatum sorsának nyomon követésére. A donor lymphocyta antigénjei jelenlegi ismereteink szerint reprezentálják a szervezet szöveti antigenitását. A keratoplasticák eseteiben követéses vizsgálat céljából megbízhatóan helyettesítheti az egyébként nagyon kis mennyiségben nyerhető donor cornea antigént. Ezért a módszert a cornea transplantatumok specifikus rejectios jeleinek észlelésére rutin eljárásként ajánljuk. Összefoglalás A szerzők 27 corneatransplantált beteg cellularis immunválaszát E-rosetta teszt és donor lymphocyta antigén jelenlétében nézték. Kimutatható volt a szenzibilizáltság fokozódása donor lymphocyta antigén jelenlétében a 2. hét után azon esetekben, ahol a transplantatum erezett környezetben volt. A módszert a cornea transplantatumok specifikus rejectios jeleinek észlelésére rutin eljárásként ajánlják. IRODALOM: 1. Alberth B.: A. v. Graefes Arch. 163, 562 (1961). — 2. Alberth B., Leövey A., Balázs Cs.: Albrecht v Greafes Arch. klin. exp. Ophthal. 190, 341 (1974). — 3. Bendixen G., Soborg M. : Dan. Med. Bull. 16, 1 (1969). — 4. Bishop G., Gosimini A. B., VoynowN.K., Welchel •/. E. : 4. Transplantation 20: 123 (1975) — 5. Words H. //. . Transplantation. 20, 123 (1975). — 6. Fekete В., Szegedi Gy., Szabó G., Gergely P., Petrányi Gy.: Magyar Pediates 5, 66 (1971). — 7. Fine M.: Docum Ophthal. Proc. Serie? 20, 109 (1978). —- 8. Jondal M., Holm G., Wigzell M.: J. exp. Med. 136, 207 (1972). — 22
