Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 4. szám
inkább a Kries-féle zónaelmélet látszik megalapozottabbnak. Színgyengéknél a világosság-kontraszt elnyomhatja a színlátást. Valószínű ezen alapszik Kettesy azon megfigyelése, hogy a színtévesztők jobb teljesítményt mutatnak pigment-anomaloskópos vizsgálattal, ahol a kontraszthatás nem olyan erős. Lényeges körülménynek kell tekintenünk színtévesztésnól az ellenszínműködés és a kontraszt gyengeségét, a színrendszer teljes mozgósításának hiányát. A szemészeti fiziológiában és patológiában sok olyan kérdés vethető fel, mely a binocularis látás állandóságával, egyensúlyával függ össze, és a látás reflextanán nyugszik. Korábbi ismereteink a klasszikus reflextanra épültek. Bizonyos azonban, hogy egyes jelenségek ezzel a szemlélettel nem voltak megközelíthetők. Az optostatikai-gnostikai működések jobb megközelítését szolgálja az ún. dinamikus-kompenzációs tan, mely Holtst és Mittelstadt nevéhez fűződik. — A refferencia elve a modern technikai szabáyozás automatikájának a biológiában való tükröződése. A reafferencia munkahipotézisében új az, hogy az afferens és efferens ív mellé egy reafferens szár járul, mely a központból indított impulzus, és a szem elmozdulásának arányát visszajelentés útján szabályozza. A reafferencia elvével érthetőbbé válnak egyes olyan teljesítmények, mint a téri tájékozódás, a fixált tekintet mellett a tárgyak látszatelmozdulása, a nagyság és irányálíandóség, monoculáris diplopia stb. zavarai, melyek az eredeti látási impulzus hibás visszajelentésének következtében állnak elő. Igazolását kaptuk annak a régi vitában szereplő kérdésnek, hogy г szemizmok felől van-e proprioceptív információ. Hering elutasította a szemizmok szenzoros befolyását a térbeli lokalizációban, elsődleges szerepet tulajdonított az akaratlagosságnak, az ún. „Aufmerksamkeitstheorie” egyoldalú hangsúlyozásával. A Daviel és mások által bizonyított izomorsó funkciója még nem tisztázott. Ludvigh vizsgálataiból azonban annyi kiderült, hogy a motoros ingerre adott izomválaszban az izomorsó rövid átmérővel szerez utat. Ezt nevezte Ludvigh „parametric feed-back”-nek. Szerepe az, hogy gyors, precíz szemmozgásainkat kontrollálni tudjuk. A kibernetikai modellel azonban óvatosan kell bánni. Igaz, hogy bizonyos szenzomotoros jelenségeket jobb megközelítésben magyaráz meg, mint a klasszikus reflextan, és jó ha vannak modellek, de még keveset tudunk a kérgi kontroll vagy a retina egyes areáinak a kéreg multilaminaris és az újabban feltárt kolumnáris rendszerében szerveződő projekciókról, így több jelenség van, mely nehezen illeszthető be a Holst-féle biokibernetikai sémába. Ezt mutatják Dittler, újabban Oppel utóképes vizsgálatai is. Úgy látszik, jobban ismertek az alacsonyabb gerincvelői mechanizmusok, melyekkel pl. a kancsalsággal járó fejtartási rendellenességeknél vagyunk érdekelve a Renshav-sejtek és a gamma-rendszer külső hurkainak szerepével kapcsolatban. Ha sok is még a hipotézis, a modern strukturális és elektrofiziológiai vizsgálatok már megközelítik a sensomotoros zavarok alapjait az inger és gátlás tükrében, fíreinini, Bach у Rita, legújabban Schulze kimutatták, hogy a kéregből a szemek felé irányuló pályák — gamma-rostok és sejtek — az információk mennyisége szerint oly módon szabályozzák a szemizmok működését, hogy az izmokon belül kimutatott gyors és lassú (fast- és slow fibers), az ún. intrafusalis rostokat beidegző gamma-sejtek a mozgató jellegű rostok receptorainak érzékenységét szabályozzák. Ezen új adatok a normális szemmozgások dualitás elméletét (csak lassú és gyors rostok) új megvilágításba helyezik, s a szemizmok polyneurális beidegzését igazolják. A szabályzástechnikai mechanizmus fontos adatokat szolgáltatott a látótér központi és perifériás részének fiziológiás kiesését illetően a kinetikai téri scotomák megismerésével, mely pl. repülőknél a sebesség fokozódásával azt szolgálja, hogy a figyelem a központi látás érdekében állandósuljon. A térlátás, a kancsalság myoszenzoros rendellenességeinek értelmezésében is léptünk előre. Csaknem a végtelenbe veszne a hibás perceptio és lokalizáció globális jellegével, a vetélkedés, a horror fusionis, a concomitancia és incomitancia szerepváltásának dinamikájával foglalkozni. Bizonyos szempontból új szemléletet képvisel Cüppers block-syndroma koncepciója. Fonal-műtété az innervációs impulzus megváltoztatásával a retinális térértéket változtatja meg. A kancsal gyermek ferde fejtartásával foglalkozva Sebestyén szolgáltatott értékes, az irodalomból eddig nem ismert adatokat. Egy kérdést szeretnék még kiragadni és ez az anomáli korrespondencia utóbbi időben vitatott ügye. A kétszemes kondíció vizsgálatánál alapvető az anomális korrespondencia és a szuppresszió problémája. A hagyományos apparátus-szituáció mesterséges feltételeivel a két szem külön a minimumra redukált látási benyomásait vizsgáljuk. Ezt nagyon labilisnek kell tartanunk, könnyen lehet, hogy nem a valóságos helyzetet rögzítjük. A gyakoriságot illetően a szubjektív és objektív szög nívójában mért adatok különböző értelmezése miatt is vannak véleménykülönbségek. A klasszikusok szerint 50—60%-ban, az angolszász iskolák szerint csak 5—6%-ban földül elő anomális korrespondencia (Keith, Lyel). Különböző test-mintákkal a gátlás és téri lokalizáció változékonysága az ingerlés típusától függően, vagy együttesen, vagy izoláltan lép elő212
