Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
Szemészet 1**. 1Г8—ISS. 1985. A gyöngyösi Városi Tanács VB Bugát Pál Kórháza (igazgató: Mátyus László) szemészeti osztálya (főorvos: Pintér László) közleménye Az elasztotonometriás görbét alakító aktív és passzív tényezők elemzése* PINTÉR LÁSZLÓ A tonometria alapvető tétele, hogy a tonometriás nyomás (Pt) nem azonos a tényleges szemnyomással (P0), mivel a tonometer súlyának hatására az intraocularis nyomás megemelkedik. Az emelkedés mérve arányos a tonometer súlyával. Kalfa [2, 3] a szemnyomásszabályozás elméletével foglalkozva feltételezte egy neurovascularis reflexmechanizmus működését, amely biztosítja a szemnyomás viszonylagosan állandó szintentartását. Eszerint a csarnokzugban baroceptorok vannak, melyeknek speciális ingere a szemnyomás megváltozása. A tonométer súlyára létrejövő szemnyomásemelkedés ingerületbe hozza a baroceptorokat, ennek hatására az uvea ereinek reflektorikus érösszehúzódása következik be és az intraocularis nyomás csökken. Az eres burok reakciója mintegy részben kiegyenlíti a tonométer súlyának hatására bekövetkező szemnyomásemelkedést. Sevalov [9] szerint a tonometriás nyomás egyenlege a következőképpen írható fel: Pt =P(| + (q-d), ahol a ,,q” a rostos szemburok reakciója következtében a tonometria pillanatában bekövetkező szemnyomásemelkedést (passzív tényező), a ,,d” pedig a reflektorikus érösszehúzódás miatt bekövetkező szemnyomáscsökkenést (aktív tényező) reprezentálja. Az elasztotonometriás görbe a szemnyomást a tonométer súlyának függvényében ábrázolja, és kifejezi a szem reakciójának jellegét és mértékét a tonométer egyes súlyaival (5,0 g, 7,5 g, 10,0 g és 15,0 g) való megterhelésre. A kezdeti és végső pontjai közötti, átlag 10—12 Hgmm-es különbség (az elasztotonometriás görbe emelkedése) kifejezi azt az összefüggést, hogy a tonometer súlyának 1,0 g-mal történő megnövelése a szemnyomás 1,0—1,2 Hgmm-rel való megemelkedését vonja maga után. Kalfa [2] és Sevalov [10] szerint ez egy szummációs mennyiség, egymással ellentétesen ható erők (q és d) eredője. A két komponens, a passzív és aktív tényező quantitativ meghatározására a gyakorlatban nincs módunk. A tonometria során játszott szerepük az irodalomban vitatott. Vurgaft és Grudszkij [11, 12] enucleált szemeken végzett kísérleteikben azt észlelték, hogy a kapott elasztotometriás görbék emelkedése nem tért el lényegesen az élő szemeken kapott görbéktől. Ebből arra következtettek, hogy az érrendszer nem játszhat lényeges szerepet a mérés közben fellépő szemnyomásemelkedésben. Dasevszkij [1] szerint tonometriánál az érrendszer reakciója emeli meg a tensiót és a fizikai faktoroknak nincs jelentőségük. Kolinko és mtsai [4] matematikai modellkísérletekben vizsgálták a szemnyomás pulsushullámainak formáját és amplitúdóját az artériás nyomás függvényében. Megállapították, hogy azok változásának jellegzetességei (a pulsushullám lefékeződése, szinkroneltolódása) kísérleti körülmények között a szemburok elasztikus — viszkózus tulajdonságaitól függenek csak és nem aktív regulációs mechanizmus következményei. Kovaljov és mtsai [5] 1,0 g-tól 20,0 g-ig terjedő súlyokkal végeztek kibővített elasztotonometriát és megállapították, hogy a görbe kezdeti szakaszát a corneoscleralis burok rugalmassága, második szakaszát pedig túlnyomórészt az érrendszer reakciója határozza meg. Az elasztotonometriás görbét alakító aktív és passzív tényezők, a neurovascularis szabályozás és a corneoscleralis burok szerepének tisztázása céljából vizsgálat tárgyává kívántuk tenni, hogy milyen hatással van a görbére az aktív komponens kikapcsolása, illetve hiánya. Élő szemeken a ganglion ciliare blokádját hoztuk létre retrobulbaris anaesthesia révén. Cadaver szemeken az érrendszer befolyása kizárt, így a tonometria során csak a passzív komponens, a corneoscleralis burok hatása érvényesülhet. * Alberth Béla egyetemi tanár 60. születésnapjára 178
