Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 2. szám

A legnagyobb gyakorlat a terápia megválasztásához kell. Ezt megszabja a gyermekek kora, a tompalátóság foka, a kancsalsági szög nagysága, a szülők megértése, műveltsége, a környezet, a pedagógusok segítsége, a gyermekek hozzáállása, az asszisztensnők kedvessége és nem utolsósorban az orvosok magatartása. Egy-egy alkalommal a 15—20 perces többszöri foglalkozás érdeklődést lekötő kell legyen ahhoz, hogy eredményes terápiát végezzünk és érjünk el. Sajnos, ma a szülők és gyermekek életritmusa, de az egészségügyi dolgozók létszáma sem engedi meg, hogy hosszú ideig, esetleg évekig úgy foglalkozzunk a gyermekekkel, ahogyan az szükséges lenne, s ezért hamarabb igénybe veszszük a műtéti megoldást, ami sietteti a gyógyulást. Véleményünk szerint sokszor szükség is van rá, különösen a str. alternans kapcsán, valamint a nagyszögű paretikus eredetű veleszületett kancsalságok eseteiben (1. ábra). A következő esetekben végeztünk műtétet:

str.

conc.

str. in com.

OSSZ.

1. convergens

26

37

63

2. div.

6

3

9

3. conv. alternans

20

29

49

4. sursoadduct.

—

52

52

5. sursoabduct.

—

2

2

6. sursum vergens

—

3

3

7. deorsum vergens

—

1

1

8. mikrostr.

3

4

7

9. egyéb

2

1

3

Összesen

57

132

189 (53,5%)

(kezelt esetek 26,6%)

A következetes, kitartó ple- és orthoptikai kezeléssel, ill. műtéttel jó eredményt lehet elérni. (A látóélességet színes és fekete képekkel, valamint Ammonjellei vettük fel):

Látóélesség

Felvételkor

2 éves kezelés után

fiú

lány

OSSZ.

0,02—0,1

63 (17,8%)

21

16

37 (10,5%)

0,1—0,3

152 (43,1%)

24

25

49 (13,8%)

0,4—0,5

—

23

33

56 (18,8%)

0,6—

138 (39,1%)

101

110

211 (59,9%)

összesen:

353

169

184

353 (100%)

110