Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-05-01 / 2. szám
Szemével Ul. 89—95. 1984. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Kahán Ágost egyetemi tanár) és a Szegedi Központi Kutató Laboratórium* (igazgató : Kása Péter egyetemi tanár) közleménye Pseudoexfoliatív syndromás lencsék scanning elektronmikroszkópos vizsgálata SZIKLAI PÄL, NYÍRI SÁNDOR és FARKAS ZOLTÁN* A pseudoexfoliatív anyag lencsefelszíni kiterjedésének, jellegének, szerkezeti finomságának tanulmányozására térhatású elektronmikroszkópos vizsgálatok ideálisnak tűnnek. E vizsgálatokkal számos kiegészítő adatot kapunk fénymikroszkópos és átnézeti elektronmikroszkópos felvételek értékeléséhez is. A szemészeti irodalomban pseudoexfoliatív jelenségeket mutató lencsék scanning elektronmikroszkópos vizsgálatával Benedikt [1, 2, 3], Davanger [4] és Seland [5, 6] foglalkoztak részletesen. Benedikt és Davanger a lencsefelszíni jellegzetességeket írták le, Seland az elülső lencsetok alatti elváltozásokkal foglalkozott. A szerzők vizsgálati eredményeit egybevetve nem kaptunk egyértelmű magyarázatot a következő kérdésekre: 1. Finom szerkezetileg mi a különbség a pseudoexfoliatív anyag granularis és a lencseaequator felé eső nongranularis része között. 2. Az ún. Busacca-bush-ok a primér granularis sávban basalis lemezhez tapadnak-e minden esetben. 3. Van-e különbség a central disc és a peripheriás sáv szerkezete között. 4. Az aequatoralis szakaszon és a zonulákon milyen a szerkezete a pseudoexfoliatív anyagnak. Vizsgálatainkban a felvetett kérdésekre próbálunk választ adni. Anyag és módszer 9 darab pseudoexfoliatív syndromás cataractás lencsét cryoextractio után dolgoztunk fel, 1 lencsét pseudoexfoliatív glaucomás absolut stádiumban levő fájdalmas szem eltávolítása után nyertünk. A feldolgozott lencsék közül — preparáló mikroszkóp alatt — 5 esetben találtunk central discet, a többi esetben csak a peripheriás sáv volt látható. Kontrollként 4 cataractás — pseudoexfoliatív anyag mentes — lencsét használtunk. A lencséket közvetlenül az eltávolítás után 0,1 M-os foszfátpufferral 7,4-es pH-ra beállított 2,5%-os glutáraldehidben fixáltuk 1, ill. 2 óráig, majd isotoniás pufferrel történt átmosás után Miiionig pufferrel pH 7,4-re beállított 1%-os OsO,-ban 1, ill. 2 óráig utánfixáltuk. Ebben a stádiumban a lencséket preparáló mikroszkóp alatt megvizsgáltuk és feljegyeztük a pseudoexfoliatív anyag biomikroszkóposan észlelhető, lencsére rakódott zónáinak jellegzetességeit. (Osmiumozás után a lencsék színe fekete, a pseudoexfoliatív anyag fehér színű marad, ami az említett értékelést megkönnyíti.) A dehidrálást növekvő töménységű acetonsorban végeztük. A szárítás C02 critical point készülékkel történt (Polaron). Aranyozás után a vizsgálatokat TESLA BS-300 típusú scanning elektronmikroszkóppal végeztük. Eredmények A pseudoexfoliatív anyag scanning felvételeken is a klinikumból jól ismert zónákban rakódik le a lencse elülső felszínén. A lerakódás a preaquatorialis zónában a legtömegesebb (1. ábra). Vizsgálataink szerint a pseudoexfoliatív anyag itt 2 típusban rakódik le. Az egyik típusban a fény- és átnézeti elektronmikroszkópos vizsgálatokból jól ismert cserjeszerű kiemelkedések (Busaccabush) fibrillaris szerkezetű lemezhez tapadnak, melynek centrális széle gyakran felhajlik (2. ábra). A másik típusban a ,,bush”-ok szorosan egymás mellé tömörülve, egymással fibrillum hidakkal érintkezve, közvetlenül a lencsetokon 89
