Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-05-01 / 2. szám
pontból ellenjavallt volt, mégis amellett döntöttünk. A műtét menete — a szokatlan feltételek miatt — eltért a szabályostól. A 3 mm-es seb elkészítése után teljes iridectomiát végeztünk, ezen keresztül történt a lencsemagnak az elülső csarnokba luxálása. A duzzadó kéregrészek gyors aspiratiója után tűnt elő a sötétbarna lencsemag, melynek emulsificatiója 9,6'-ig tartott. Műtét után a szaruhártya több napon át borús volt, következményes iritis lépett fel. Hosszú, 32 napos ápolási idő után 3 mou látásélességgel bocsátottuk haza a beteget. Visusa korrekcióval hónapok múlva 5/20-ra javult. 5. H. M. 39 éves nőbeteg, mentálisán retardált. A jobb szemén 2 éve, a bal szemén 2 hónapja romlik a látása. Klinikánkon elvégzett cytogenetikai vizsgálat Down-kórt igazolt (47, XX, G 21 trisomia). Együlésben mindkét szemen facoemulsificatio történt. Távozáskor korrekcióval a jobb szemen 5/10, a bal szemen 5/5 volt a látásélesség. 6. P. M. 15 éves leány veleszületett szürkehályog miatt mindkét szemével kisgyermekkorától rosszul lát, Little-kórja miatt pedig nagyon nehezen, csak két bot segítségével tud járni. Előbb a bal szemen történt facoemulsificatio, távozáskor korrekcióval 5/5 volt a látásélesség. Négy év múlva került sor a jobb szem műtétjére, sima gyógyulás után 5/8 visussal távozott. Megbeszélés Ismertetésre került betegeink közül két esetben általános okok miatt szükséges tartós steroid kezelés volt a facoemulsificatio javallata annak ellenére, hogy a műtéthez hiányoztak a kedvező feltételek. Különösen érvényes ez az idős nőbetegre, akinél az előrehaladott kor, a kemény lencsemag, a duzzadó lencse okozta magas szemnyomás, a sekély elülső csarnok még inkábbn ehezítette az egyébként is rossz feltételeket. Bár a megnyúlt fragmentatiós idő következményeként szaruhártyaborússág lépett fel, az azonban az alkalmazott kezelés hatására lassan feltisztult. A műtét után 10 hónappal a beteg használható látásélességgel rendelkezett. A mentálisan retardált, pseudohypoparathyreioidismusban szenvedő fiatal férfibeteg esetében psychomotors nyugtalanság miatt végeztünk együlésben mindkét szemen facoemulsificatiót. Az egyetlen varrattal egyesített 3 mm-es seb lehetővé tette, hogy az operált szemekről a műtétet követő másnap már a kötést eltávolítsuk és a betegnek szabad mozgást engedélyezzünk. Mindez nagymértékben megszüntette a beteg elzártságát a környező világtól, ennek következményeként csökkent a psychomotoros nyugtalanság, lényegesen könynyebbé vált a beteg megfelelő intézeti elhelyezése is. Hasonló okok miatt végeztük el a műtétet mindkét szemen egyidőben a mentálisan retardált Down-kóros és a rendkívül nehezen mozgó Little-kóros nőbetegeken is. A kis műtéti seb előnye mindkét esetben megmutatkozott és jó látásélességgel gyógyultak. A fiatal diabeteses férfibeteg kétoldali cataractájának eltávolítását facoemulsificatióval lényegesen jobb hatásfokkal tudtuk elvégezni, mintha az a hagyományos lineáris extractióval történt volna. A módszer előnye kettős volt: egyrészt a lencserészek maradéktalanul eltávolításra kerültek, így utóhályog kialakulásától nem kell tartani, újabb műtétre nem lesz szükség, másrészt a diabeteses anyagcserezavar okozta rosszabb sebgyógyulási feltételek mellett a kis 3 mm-es seb komplikációmentesen gyógyult. A fiatalember komoly beilleszkedési és psychés problémái a műtét után teljesen rendeződtek, ennek következtében szénhidrát-anyagcseréje is jobban beállíthatóvá vált. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a facofragmentatio jól használható módszer olyan esetekben is, ahol mentális retardáció, rossz általános állapot, vagy a hagyományos hályogseb megfelelő gyógyulását gátló tényezők állnak fenn. Az adott kóreset gondos mérlegelése — párosulva a mikrosebészeti módszer alkalmazásával — megoldást jelenthet régebben megoldhatatlannak látszó vagy nehezen megoldható feladatoknál. 87
